Bye bye friends? 13.rész

13. rész:

Zico szemszög:

Mikor kiderült, hogy Pufi is nyert boldog voltam. Azonban nagyon meglepett G-dragon viselkedése. Miközben beszélgettünk vele végig nyomult rá és megbámulta Mimit. Egy ideig tűrtem és mondogattam magamban hogy „Csak kedvességből” azonban mikor megláttam GD nézését és kacsintását elöntött az ideg. Inkább kimentem levegőzni mielőtt valami meggondolatlant tettem volna. Neki dőltem a falnak és próbáltam nyugtatni magam. Teljesen megőrített a gondolat hogy esetleg mással lenne együtt Ő. Lehet, hogy túlreagálom?  A koncert már egy ideje elkezdődhetett. Egyszer csak a telefonom hangja zavarta meg a csendet. Nem akartam senki fejét leordibálni akárki is keresett. Most nem vagyok olyan kedvemben, hogy felvegyem. Az illető igen kitartó volt mivel már hatodára hív, de még mindig nem néztem meg ki lehet. Ha fontos írjon üzenetet. Mikor már untam a hívogatásokat felvettem , de már késő volt ekkora már letevődött a hívás és nem hívott újra. Basszus hisz ez Minji volt. Biztos aggódik. Épp amikor felhívtam volna jött Kyungtól egy üzenet:

„ Hé, haver merre vagy?? Minji aggódik érted. Amióta elmentél megállás nélkül keres. Mérges vagy rá? Azért írj, hogy minden rendben van e.”

Azonnal felhívtam Minjit…

- Hallo? – szólt bele halkan. Feltehetőleg az egyik folyosón van.

- Szia, Mimi! Bocsánat hogy nem vettem fel, de rossz volt a kedvem és nem akartam senkivel se kiabálni.

- Te idióta inkább kiabálj, nem érdekel. Tudod, hogy mennyire aggódtam? Az se érdekel, ha elmondasz, mindennek csak had tudjam, hogy jól vagy. Mindent átnéztem és már fél órája kereslek. – hadarta ingerülten.

- Sajnálom, sajnálom, és még egyszer sajnálom. Itt vagyok az épület előtt csak kijöttem egy keveset levegőzni. – miután ezeket kimondtam lecsapta a telefont. Próbálgattam hívogatni, de nem kaptam választ. Ekkor futva ért elém és durcás tekintetével nézett rám. Tényleg illik rá a Pufi becézés.

- Legalább szólhattál volna, hogy elmész. – ordította majd elkezdte a mellkasomat ütögetni. – Még is mire gondoljak, ha egy szó nélkül elmész és még a telefonodat se veszed fel? – csuklott el a hangja és egyre kisebbeket ütött majd mikor lehúzta a kezét átöleltem.

- Nem tudom elégszer elmondani, hogy sajnálom. De szörnyű volt látni, ahogy más rád hajt. –hajtottam le a fejem és ekkor ő is átölelt.

- Te buta tudd, hogy téged szeretlek. Miattam jöhet, a szőke herceg fehér lovon nekem te kellesz kis bolondom. – nyomott puszit az arcomra. – Menjünk be, ha már a koncert elejéről lemaradtunk.

Megnyugodtam, hogy nem haragszik és bementünk a koncertre. Ezek után már végig szórakoztunk a dalokat Minji a magasba tartotta a sárga világító koronát és együtt énekeltük a kedvenc dalainkat. A koncert után hazakísértem és én is haza ballagtam…

Kyung szemszög:

A koncert kezdete után Minjit vettük észre, ahogy kétségbe esetten keres valakit. Odamentem hozzá és megkérdeztem mi a gond ez alatt pedig kisétáltunk a folyosóra. Ő csak szipegve próbált válaszolni:

- Jiho elment és nem veszi fel a telefont. Mikor utoljára láttam idegesnek tűnt. Félek, hogy valami baja esett. Mi van, ha baleset érte? – nézett rám kétségbeesetten. Én pedig átöleltem, hogy kicsit lenyugtassam majd gyorsan küldtem egy üzenetet Woo Jihonak. Nem sokra rá csörgött Minji telefonja. Kapkodva felvette a telefont majd beleszólt.

- Hallo? –  elkezdett beszélni vele a telefonba ezért  úgy gondoltam innen már minden rendben lesz és visszamentem Min-hez. A koncert javában folyt, de ő eltűnt. Gondoltam várok egy keveset hátha csak mosdóba ment. Már negyed órája nem jött vissza muszáj lesz felhívnom. Nem is tétováztam tovább gyorsan tárcsázni kezdtem.

- Min minden rendben? – szóltam bele egyből.

- Kyung… azt hiszem, nem érzem jól magam. – nyöszörögte.

- Mi történt? Hol vagy? Azonnal oda megyek. – hadartam a telefonba kétségbeesetten.

- Semmi komoly nem történt ne aggódj.

- De aggódok, legalább mond meg hol vagy?

- A mosdóban. – Ez után lecsaptam a telefont és futni kezdtem a mondott helyszín fele. Épp imbolyogva csoszogott ki Min. Sápadt volt és a homloka lángolt.

- Hisz te rettenetesen vagy most azonnal hazaviszlek. – kezdtem el húzni, de ő visszarántott.

- Már annyira vártam ezt a koncertet, és hogy veled legyek egy kis betegség nem akadályozhat meg.

- De hisz alig állsz a lábadon. Ne szenvedj! Máskor is lesz koncert és az egészséged fontosabb. Gyere… Majd viszlek, nehogy itt eless nekem. –mondtam majd a hátamra vettem őt.

- Várj! Hova viszel. –kezdett el kapálózni.

- Haza. – böktem ki röviden.

- Ne! Ha apa megtudja, hogy betegen eljöttem a koncertre tuti szobafogságot ad.  – átgondoltam, amit mondott, de tovább indultam. – Hé, nem hallod, amit mondtam?!

- Nem hozzád megyünk, hanem hozzám. Amíg jobban nem leszel, addig ott leszel. – Magyaráztam.

-  De a szüleid… meg az én szüleim hogy magyarázom el nekik? - motyogta kétségbe esetten.

- Az én szüleim épp elutaztam három napra te meg majd azt mondod, hogy Minjinél vagy. És az öcsémet meg elviszem, moziba úgy pedig tartani fogja a száját. – Mivel tudta, hogy úgy se beszélhet le ezért hagyta, hogy tegyem, amit akarok. Mikor hazaértünk megbeszéltem Saehimmel és Channal hogy ne mondják el a szüleinknek ezt a kis vendéglátást. Felvezettem Min a szobámba majd megmértem a lázát. 

- 39.5 – olvastam le. Az ágy szélére készítettem neki pár kényelmesebb ruhát. –Ezeket vedd fel és feküdj le. Mindjárt hozok lázcsillapítót… ja és nem fogadok el semmi féle tiltakozást. – Mondtam majd loholtam a konyhába gyógyszerért és teát csinálni.

- Hyung, ennyire fontos neked ez a lány? – szólt a hátam mögül az öcsém. 

- Chan ! Menj aludni késő lejár. – próbáltam betessékelni a szobájába.

- És te? Neked nem kell aludnod? – nyavalyogta.

- Én is mindjárt megyek, csak még megvárom, hogy elkészüljön a tea. – végül csak legyintett egyet majd ásítva becsoszogott a szobájába. Összedobtam Minnek egy kisebb vacsorát is majd halk léptekkel bementem a hálóba. Amikor beléptem az ajtón tele volt a kezem. Az ajtó a huzat miatt hírtelen becsapódott és Min felkelt rá.

- Bocsi hogy felébresztettelek. Jobban vagy? – tettem fel a kérdést mialatt a kezemben lévő tálcát az éjjeli szekrényre raktam. Bólintást kaptam válaszul majd megfogtam a homlokát. Még mindig nagyon forró volt, de mintha egy kicsivel lejjebb ment volna. – tessék, vedd ezt be. – nyújtottam felé a bögrét és a lázcsillapítót. Ezután a fürdőbe siettem és egy kisebb törölközőt beáztattam hideg vízzel majd Min homlokára terítettem.

Igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy minél előbb meggyógyuljon. Küldtem egy üzenetet Miminek ,hogy falazzon nekünk.

„ Szia Minji. Légyszi tegyél meg valamit. Mond azt Min anyjának, hogy nálad van. „

A válasz gyorsan megérkezett:

„Ok. De majd mondjátok el mi történt.”

Egy gonddal kevesebb. Óránként mértem a lázát és végül hajnali fél 4 kor lement 37.2-re. Már igen kifáradtam ezért ledőltem Min mellé az ágyba pihenni.

Min szemszög:

Már a koncert előtt volt hányingerem, fejfájásom és szédülésem, de véletlenül se akartam kihagyni a koncertet. Mivel elég sápadt volt az arcom bekentem alapozóval és gyógyszert is vettem be. A koncert elején még semmi gond sem volt azonban nem sokkal a kezdés után szörnyen éreztem magam. Sietve megindultam a mosdó fele. A tüneteim rosszabbodtak.  Ha a hányinger nem lett volna elég még a fejem is jobban hasogatott. Leöblítettem az arcom abban a hitben, hogy jót tesz, de nem volt hatása Egy ideje már benn gubbasztottam amikor Kyung hívott.  Most már muszáj lesz elmondanom, hogy nem vagyok a toppon. Nem akartam, hogy aggódjon, de ezt már elszúrtam. Próbáltam kibicegni a mellék helységből és mire kiértem Kyung is odaért. Haza akart vinni, de én ellenkeztem. Végül sikerült elérnem, hogy legalább a szüleim ne tudják meg hogy betegen eljöttem. Szorgosan ápolt én pedig bűntudatot éreztem, hogy ennyi gondot okozok neki. Lassan az Ő ágyában álomba merültem. Az álmomban. egy kutya volt, akit sétáltattam etettem. kényeztettem és simogattam. Az aranyos kis állatot miközben simogattam a füves rét átváltozott egy hálószobává. Ekkor kinyitottam a szemem és azon kaptam magam, hogy a mellettem fekvő Kyungnak simítok végig a hátán. Elrántottam a kezemet ijedten róla majd kétségbeesetten reménykedtem, hogy nem kelt fel.

-  Miért hagytad abba? – nyöszörögte rekedtes hangon. Feltehetőleg még félálomban volt. Háttal fordultam neki és csak csenden feküdtem. Mi van, ha kihasználta az alkalmat, és amíg aludtam… úr isten. Nem Kyung nem olyan. – gondoltam. Két kar húzódott át a derekamon, amitől megrezzentem. Szemei még csukva voltak és szuszogott. Meg nyugodtam, hogy alszik és pár perc után én is visszaaludtam.

 Zico szemszög:

Kellemes reggelre ébredtem. A nap sugarai átjárták a szobám és olyan érzésem volt, hogy remek napnak nézek elébe. Első dolgom volt, hogy Minjinek küldjek egy jó reggelt, SMS-t. Leültem a gépem elé és órákig dolgoztam a számokon. Az volt a tervem hogy délután áthívom Mimit. Sokat számít, hogy mit gondol a dalokról. Teljesen bele voltam merülve a munkálatokba, amikor kopogást hallottam.

- Woo Jiho azért enned is kellene már délután egy óra és te még ki se jöttél a szobádból. – nyitott be anyám. Hogy mi? Már ennyi az idő? Pillantottam az órára majd az asztalhoz sietve gyorsan betömtem az ételt. A biciklimre pattanva elindultam Mimihez. Odaérve bepötyögtem a házszámuk és vártam. Egy-két csengetés után. Beleszóltak:

- Ki az? – kérdezte a férfihang.

- Woo Jiho és Minjit keresem. – válaszoltam hirtelen.

- Na, jól van. Vigyázz ám a húgommal, ha egy haja szála gördül…- kezdett bele, de kis recsegés után más vette át a szót.

- Bocsi. Ne is foglalkozz, vele mindjárt megyek. – hallatszódott Minji hangja. Ekkor kinyomta a kaputelefont én pedig vártam. Tíz percre rá megérkezett és bájos mosolyával és egy öleléssel fogadott. – Még egyszer bocs a tesóm miatt.

- Jaj nem számít. Inkább induljunk felvettem pár új számot és kíváncsi vagyok a véleményedre. – Felpattantunk a biciklimre és száguldottunk egyenesen a lakásom fele. Az út alatt szorosan át ölelt, míg én csak némán tekertem. – Itt vagyunk.  – szálltam le. Megfogtam apró kezét és futottam fel vele a lépcsőkön. A szobához érve előre engedtem majd a géphez sietve leültem ő pedig az ölembe huppant. Beindítottam a számot, amin annyit dolgoztam.

- Milyen? – néztem rá félénken.

- E-ez eszméletlen – nyomott puszit a számra. – Már most olyan profi vagy, hogy több millió embert lekörözöl. Tényleg megmutatod, hogyan csinálsz zenét? Mindig is kíváncsi voltam rá. – kért meg.

- De. – Kaptam elő egy lapot. – Először is írjunk egy jó kis szöveget.  – A szavak csak úgy jöttek én meg körmöltem az épp eszembe jutó sorokat és a fejemben már összeállt a dallam. Mimi csak ámulva nézte a munkálkodásom. Neki álltam az alap összeállításának és szép lassan meglett a dal. Már csak a feléneklés volt hátra. Úgy hogy Pufi itt volt mintha könnyebben ment volna minden. Jól szórakoztunk egész délután. Egyszer csak Kyung hívott…

-  Segíts! – szólt bele kétségbeesett hangon…

[Bocsi ha helyesírási hiba van benn. De remélem megdobtok egy kis véleménnyel :$:33]

Bye bye friends? 12.rész

12. rész:Igazság

[Hali! :) Nagy nehezen  kész ez a rész is. Hát volt már jobb rész is. xD De azért remélem hogy tetszik és megdobáltok sok-sok véleménnyel. Bocsi ha helyesírási hiba van. >.< ]

Min szemszög:

 

- Én benne vagyok, de csak ha válaszolsz a kérdésemre - jelentette ki mialatt tekintete rám szegeződött.

- Kérdezz!

- Mond szerinted… - akadt el, majd kis tétovázás után folytatta – jó banda a Bigbang?

- Igen persze. Nagyon szeretem őket, főleg Taeyang a kedvencem – válaszoltam.

- Nincs kedved e-eljönni velem a koncertjükre? – kapta fel a fejét.

- De, nagyon szívesen. Majd vedd meg a jegyeket – miközben ezeket mondtam megcsörrent a telefonom. Felvettem és az egyik tánctársam hangját hallottam, ahogy hadarja lelkesen mondandóját.

-  Min azonnal gyere a próba terembe! Sujinak sikerült megszervezni egy fellépést.

- Nem lehet máskor?

- NEM! Most azonnal gyere! - ordított bele a telefonba majd letette.

- Sajnálom közbejött valami, viszont a koncertre mindenképp elmegyek. Később még beszélünk, szia –rohantam el. Igazából nem akartam csak így itt hagyni, de ha nem megyek, a drágalátos barátaim szétszednek.

  Kyung szemszög:

  Korainak gondoltam megkérdezni, hogy tetszik-e neki valaki, bár jó úton járok, ha eljön velem egy koncertre. Miután elviharzott úgy döntöttem veszek egy kis nasit mielőtt hazaindulok. Útközben egy kisebb bár plakátját láttam meg. A hely hip hop és rap stílusúaknak volt ajánlott. Bingo! Ha elmegyünk ide Jihoval akkor szerezhetünk ismerősöket. Leírtam a plakáton lévő utca nevet majd tovább indultam. A bevásárlás után haza sétáltam, amikor  Soojinnal találtam szembe magam.Egy halk szia elengedése után akartam tovább indulni, mikor ő elém állt.

- Ó, pont te kellesz- szegeszte rám gonosz tekintetét, melyből csak sugárzott, hogy valami turpisságon jár az agya.

- Mit szeretnél? – néztem kíváncsian.

- Jihot ! És azt hogy az a fruska ne legyeskedjen körülötte. . – közölte flegmán.

- Hát akkor engem hagyj ki ebből! – indultam tovább, de elkapta a vállam.

- Mennyit kérsz érte? 100 000 won vagy 200 ezer? – vette elő tárcáját, míg én döbbenten álltam. - Mondj egy összeget, ha eléred, hogy Ő az enyém legyen, akkor azt teszek, amit akarsz. Ugye te vagy Jyung? Akkor te vagy akivel Jiho híres akar lenni. Mit szólnál ahhoz, ha híressé teszlek? Csak annyit kell tenned, hogy Woo Jiho velem járjon. 

- Nem tudsz lefizetni. Ők a barátaim és többet ér bármennyi wonnál. És engem Kyungnak hívnak, szóval jobb, ha békén hagysz engem és Minjiéket vagy nagyon felsülsz. Megértetted? – húztam fel magam. Nem gondoltam volna, hogy egy elkényeztet nagyképű lány. 

- Chh.. hasztalan vagy. – távozott arrogánsan. Jobb, ha vigyázunk vele, ha ennyire Jiho és Minji közé akar állni. Haza ballagtam majd az esti dolgaim elvégzése után felhívtam Minjit . Kifaggattam Minről majd a hosszas beszélgetés után elmentem aludni.

Zico szemszög:

Valamit tennem kellett. Ha Pufit kicsapják én azt nem élem túl. De hogy bizonyítsam be az ártatlanságát, ha közben elvonja a figyelmem hogy mennyire mámorító ezzel a  vörös rúzzsal? Legszívesebben letámadnám vöröslő ajkait, de most fontosabb hogy ne csapják ki. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet, ezért felpattantam a székről elvettem Mimi padjáról a füzetét majd a tanárnak mutattam.

- Kérem, mondja meg ilyen kézírással írtak a tükörre? – tartottam felé.

- INem olyan írás, mint Lee Minjié de akkor mivel bizonyítod a rúzs foltot a száján?

- Tanárnő talán volt annyi esze hogy nem úgy írt, ahogy szokott. Biztos nem akarta, hogy felismerjék. – szólt közbe Soojin akit legszívesebben felpofoztam volna.

- Jiho kísérd fel Minjit az igazgatóiba. A többiek pedig üljenek a helyükre, egy csomó idő elment az órából. – nem volt más választásunk ezért elindultunk a folyosón. Már nem bírtam türtőztetni magamat ezért mikor kiértünk az osztályból,  megragadtam a karját és húzni kezdtem egészen a folyosó végéig. Ő csak kerek szemekkel bámult és nem értette a viselkedésem. Mikor úgy éreztem hogy nem látnak lágy csókot leheltem ajkaira.

- Tudsz róla hogy ellenállhatatlan vagy ezzel a rúzzsal.  – suttogtam.

- Ne túlozz. – Pirult el. – De ezt nem a suliba kéne.

- Nem veszik észre, most óra közepe van. Max a gondnok látja az meg már nem a mi bajunk. – mondtam.

- Jiho… - szólt félénken és a fejét elfordította.

- Mi az? – próbáltam magam felé fordítani a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Én nem tettem semmit és nem akarom itt hagyni a sulit. Hisz hiányozna Kyung, Min meg... – ekkor elakadt a hangja majd hozzám bújt. – te hiányoznál a legjobban.

- Tudom, hogy ártatlan vagy. Nyugi tuti kitalálunk valamit. Na, gyere! – sóhajtott majd rábólintott. Elindulunk az igazgatói fele és az ajtó előtt vártunk…

 Kyung szemszög:

   A nyelvtan óra úgy kezdődött, hogy Minjit vádolták a WC szétrúzsozásával. Volt rá tippem hogy ki lehetett, aki eredetileg csinálta. De bizonyíték, nélkül nem mentem sokra. Jiho látszólag nagyon ki volt bukva és igyekezett megmenteni Őt. Nem volt más választásom, mint karba tett kézzel figyelni, ahogy felküldik az igazgatóhoz. De váratlan dolog történt. Mikor Soojin sétált vissza a helyére a zsebéből kilógott két rúzs és egy nagyon apró folt is látszódott az ingjén. Nem tudtam, hogy mit tegyek hirtelen. Ha szólok, lehet, lenéznek, mert beköptem, de ha nem akkor Minjinek búcsút inthetünk. Úgy döntöttem most a legjobb barátom fontosabb, mint a büszkeség ezért magasba emeltem a kezem és vártam, hogy a tanár hagyjon beszélni.

- Mit szeretnél Park Kyung? - állt meg az anyag magyarázásával.

- Van bizonyítékom, hogy nem Minji volt, aki kidekorálta a wc-t.

- Akkor kérem a bizonyítékot. – Bólintottam majd odasétáltam Soojinhoz.

- Kérlek, mutasd meg a tanárnak a zsebed tartalmát. – néztem rá.

- Csak szeretnéd. Semmi közöd hozzá hogy én mit tartok ott. – Rikácsolt. – És milyen jogon gyanúsítasz?

- Soojin tedd amit Kyung mondott. – utasította a tanár. Ekkor megpróbálta úgy kivenni a rúzsokat, hogy egyből a padjába gyömöszöli, de az oktatónak sas szeme volt és észrevette ezt a mozdulatot.

- Szégyelld magad, hogy ilyet mersz tenni és még más ártatlan diákra fogod. Ne hidd, hogy megúszod azonnal irány a tanári. – ordibált. – Kyung kísérd fel, hogy véletlenül se tévedjen el! - mutatott felém az oktató . Természetesen megtettem amit kért.

   Nagy nehezem felrángattam magam után. Gyilkos tekinteteivel ölni tudott volna és ideges megjegyzéseivel sem kímélt. Örültem, hogy végül kiderült az igazság. Mikor odaértünk az igazgatói iroda ajtaja megláttuk Minjit és Jihot. Az ajtó melletti székeken ültek és fogták egymás kezét. Most már tuti hogy összejöttek. Mind ketten feszültnek tűntek nyilván, azért mert nem tudták, hogy kiderült az igazság. Nacseo felkapta a fejét majd meglepetten kérdezte:

- Hát ti?

- Sikerült bebizonyítani, hogy Minji ártatlan. – erre az említett személy is felfigyelt.

- Komolyan akkor nem rúgnak ki? – hadarta.

- Nem. – mosolyodtam el és ő pedig örömében átölelt.

- Annyira örülök. Köszönöm. – Ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó és kijött az igazgató.

- Mi ez a tumultus itt?

- Tele firkálták a frissen felújított mosdót és rákenték másra. – kezdett bele Jiho. Ekkor betessékelt minket az irodájába mindenkit. És kérte, hogy mindenki egyesével mesélje el ami történt. Elsőnek Minji kezdte.

- Épp mentem vissza az osztályba mikor Sora megkért, hogy menjek vele. A mosdóban Soojin és még pár lány volt. Amíg engem lefogtak ő kidekorálta a csempéket, ajtókat és a tükröket. Ezek után a számat is és a kezembe nyomta a rúzst. Felírta a nevemet majd az egyik lányt megbízta azzal, hogy ne engedjen el, amíg jelet nem ad. Mielőtt beért volna a tanárral a helyiségbe nagyot köhögött. Aki lefogott bement az egyik ajtó mögé. Soojin azt mondta a nyelvtan tanárnak, hogy én voltam majd felküldött.

- Én csak azt láttam, ahogy Minjit rángatják be az osztályba. – mondta Jiho.

- Szintén. – vágtam rá én is.

- Becsengetés előtt akartam kimenni a mosdóba mikor épp ő – mutatott rá Mimire. – telerúzsozott mindent. Én úgy éreztem a tanárnak ezt tudnia kell ezért elmondtam.

- Várjatok, akkor most ki mond igazat? - nézett az igazgató eldöntve a fejét.

 - Minji! – szólaltunk meg egyszerre Jihoval.

- Nem Minji írása volt. 

- Soojin zsebében pedig olyan rúzsok voltak, mint amivel a firkák voltak . – vágtam rá. Az új csaj végül megadta magát és bevallotta tetteit. Ekkor minket visszaengedtek és az osztályba már mindenki rohant felénk. Megrohamoztak kérdéseikkel, többek között: „Marad Minji?”, Mit mondott az igazgató? És hasonlók. Nagy zsibongás volt a teremben egészen becsengetésig. Mikor beért a tanár elcsitult az osztály és kezdetét vette a fizika óra.

Min szemszög:

Remekül indult a napom, hisz Kyungal jöhettem suliba. Nagyon örülök, hogy ilyen kedves barátom lehet, mint ő… csak barát. Miért hangol le?Hisz ez jó dolog . Ennyire telhetetlen lennék, hogy még egy barátsággal sem elégszem meg? Tudom jól, hogy semmi esélyem hozzá jobb, ha magamba fojtom az érzéseim. Az ilyen dolgokat általában Minji vállán sírom ki. Azonban mivel ő most  boldognak tűnik nem szeretném elrontani a kedvét az ön sajnálatommal. És úgy vettem észre mintha mostanában Jihoval lenne köztük valami .  Mikor az agyalásból visszarázódtam a valóságba a mögöttem ülők susmorgását hallottam.

- Most akkor ki rúgják Lee Minjit ?vagy mást is?!- értetlenkedett az egyik lány.

- Nem tudom csak addig mondta el hogy Jihot, Kyungot, Minjit meg az új tanulót felküldték az igazgatóiba. – Hogy mi? Muszáj lesz velük beszélnem. Tűkön ülve vártam már az óra végét majd a csengő hallatán villám sebességgel sprinteltem a barátaim osztálya elé. Épp Jiho jött ki  Minjivel ezért nekik is rontottam.

- Hallottam, hogy valami botrány volt veletek. Mindent hallani akarok! – vágtam oda.

- Ja, csak Soojin ki akarta rúgatni Minjit de lebukott. – Magyarázta Jiho és hátúról átkarolta a Mimit. Megcsillant Jiho kezén egy karkötő medálja majd megláttam, hogy Minjinek is olyan van. Gonosz fél mosoly húzódott a számon.

- Na, mi van, csak nem jártok? – tettem fel a hatalmas kérdést. Minji kicsit zavarba jött majd aprót bólintott. Ekkor átöleltem.

- Jaj, úgy örülök nektek már azt hittem, hogy nem is veszitek észre egymást. Annyira összeilletek. – daloltam vígan.Ők pedig csak kerek szemekkel néztek.

- Te előre tudtad, hogy mi össze fogunk jönni? – Tátogatta a száját Jiho.

- Még a vak is látta. na de tanulnom kell szó dogára ebédkor találkozunk. – Húztam el a csíkot.

Zico szemszög:

Másnap:

  Tegnap suli után hazakísértem Minjit majd egész délután a meghallgatásra próbáltam. Már csak pár nap és eldől, hogy mi lesz a sorsom. De ha nem vesznek fel, akkor jelentkezek egy másikra. Nem fogom feladni. Kettőkor találkozok Pufival a parkban. Úgy terveztük, hogy körbenézünk, a városban utána pedig nála összeszedjük a cuccokat, amiket viszünk. Már nem tudtam kivárni a találkát ezért húsz perccel előbb ott voltam. Mikor megérkezett gyönyörű haját lebegtette a szél és a sport cipője trappolása gyorsabb lett mikor meglátott. Rohant felém majd a nyakamba ugrott.

- Jól áll önnek a sapka uram. – dicsérte meg majd levette a fejemről. -   Mondjuk sapka nélkül se rossz.

- Köszönöm madame. – vettem ki a kezéből a sapkát kuncogva és visszaraktam a fejemre. - Amúgy indulunk?

- Igen. Nem tudod véletlenül, hogy Kyungnak sikerült e jegyet szerezni? – nézett rám.

- Nem. Szerintem hívjuk fel. – bólintott egyet majd a zsebéhez kapott.

- Otthon maradt a telefonom. – tette a szájához a kezét rémülten. – Nem baj, ha mégse nézünk körül?

- Dehogy baj.

Elindultunk Minji lakása felé majd felmentünk. Illedelmesen köszöntem Mimi édesanyjának majd a nappaliban vártam, hogy megkeresse a telefonját. Néha hallottam puffanásokat ebből abba következtettem, hogy nem találta meg a készüléket.

- Nem kell itt len szobroznod Jiho. Nyugodtan felmehetsz hozzá. - szólt ki a konyhából az anyja.

- Rendben köszönöm.

Még vártam egy fél percet majd felindultam Pufi felé.

Minji szemszög:

Csak is én lehetek olyan ügyetlen, hogy akkor keverem el a telefonom amikor Jihoval lehetnék. A szoba szétrámolása után meglett és örömömben egyből tárcsázni kezdtem.

- Hello! Itt Kim Yookwon. Kivel beszélek? – szólt bele az illető.

- Szia. bocsi véletlen félre hívtam. – néztem rá a kijelzőmre. Egyel feljebb nyomtam ezért az őt hívtam fel.

- Várj! Legalább mond meg a neved!

- M-minji Lee Minji. – dadogtam.

- Áh, már emlékszem te voltál az a lány a boltból. Azt hittem nem is hívsz már. Mit szólnál, ha eljönnél velem vidámparkba?

- Sajnálom, de nekem barátom van. Még egyszer bocsi a zavarásért. - tettem le a telefont, és amikor hátrafordultam Jiho állt mögöttem hátúról átölelt és mondta:

- Van barátod? Biztos egy mázlista . - mosolygott majd megpuszilt.

- És jól is néz ki. Szeretnéd látni ? - fordultam felé. 

- Még szép.  - odatartottam az íróasztalomon lévő tükröt. - Azta ezt a gyereket már láttam valahol.- nevette el magát. 
- Pillanat felhívom akkor Kyungot . Az élőbb véletlen rossz számot hívtam. - meg is tettem amit mondtam. Kicsöngött...
- Haló? - szólt bele Kyung.
- Szia ! Sikerült jegyet szereznetek?
- Ja! Bár jó hátra kerültünk. Majd összefutunk a bejáratnál. Ti mikor indultok?
- Fél óra múlva. Mert te? - kérdeztem vissza.
- Mi is akkor találkozzunk a kapunál . Na de én lépek is készülődni. 
- Jó . Szia. - fejeztük be a beszélgetést. 
Kicsit még nálam voltunk majd elindultunk a stadion felé. Kyung és Min már ott volt és az üdvözlés után megkerestük a helyünket és vártuk a tagokat. A kezdés előtt fél órával felfedték hogy miért kaptunk cédulákat a jegyek mellé . Öt nyertes cédulát sorsoltak ki és akinek a számát húzták ki az a helyszínen bárhova bemehet és a fiúkkal is találkozhat anélkül hogy az őrök megállítanák.  Az én számom a 385-ös volt Jihoé pedig a 154-es. A számokat a 2ne1 CL-je sorsolta ki . 
- Az első nyerőszám... a 83-mas -Kiáltotta a műsorvezető. - kérem fáradjon ide a nyertes. - A díj átadása után a következő szám jött ami a 294-es volt. Egy testesebb fiú ballagott fel a sokat érő nyakba akasztós kártyáért. A harmadik nyerőszám a 154-es . De hisz az Jihoé! Ugráltunk örömünkben a szám hallatán majd fülig érő mosollyal átvette a díjat. A folytatásban a 43 nyert majd az utolsó szám kimondására visszaért Jiho és így szólt:
- Nyugi ha nem nyersz majd bemész az enyémmel. De ha nem kérsz GD-től aláírást akkor bajban vagy. - fogta meg a vállam. 
- Jaj nem kell . Nekem az is hatalmas dolog hogy itt lehetek. 
- Az utolsó nyerőszám pedig.... a 383-mas. - Hát nem sikerült. De nem bánom örülök, hogy legalább Ő nyert. - 383-mas van olyan? Kérem jelentkezzen vagy újat húzunk. - szólítgatta az utolsó nyertest a műsorvezető de senki se ment ki. - Rendben akkor újat húzunk fordult az énekes felé . 
- Legyen 385. Legyen 385. Legyen 385...-ismételgette Jiho. Nagyon aranyos hogy ennyire szurkol nekem. Hálám jeléül átöleltem és vártam a számot.
- 380...Hyung ez milyen szám vizes lett a cédula és nem tudom elolvasni. - Fordult el a műsorvezető a hátul álló emberhez. A sapkás férfi súgott valamit majd a házigazda szájához emelte a mikrofont. - 385. 
Hatalmas öröm futott átraktam és igyekeztem átvenni a nyereményem . Visszafele Jiho karjaiba ugrottam. 
- Köszönöm hogy szurkoltál. Mindketten találkozhatunk a tagokkal. Hát nem nagyszerű? - motyogtam. 
- De . Akár indulhatnánk is . - fogta meg a kezem. - Húsz perc múlva kezdenek. Kíváncsi vagyok, hogy egy ekkora koncertnek milyenek az előkészületei. 
Elindultunk a színfalak mögé és a folyosókon ámultan figyeltük a nyüzsgő emberek sietségét . 
- Taeyangnak a sminkét még be kell fejezni.Tabinak meg a fodrász csinálja már meg a haját. Mindjárt kezdés és sehol se vagyunk. - Kiabált be az öltözőbe az egyik sztaffos. Megtaláltuk G-dragon öltözőjét és bekopoktam. 
- Várj! Mi van ha nem szereti ha koncert előtt zavarjuk? - szólt Jiho. Ekkor kinyílt az ajtó és megláttuk a nagy GD-t akit eddig még csak képekről és a lemezekről ismertünk. Nagyon jóképű volt és teljesen leesett az állam . Sose gondoltam volna hogy ilyen közelről láthatom.
-Sziasztok ! Miben segíthetek? - szólalt meg kedvesen.
- M-m-m-mi nagy rajongóid vagyunk és nyertünk színfalak mögé sz-szóló jegyet . - nyöszörögtem amire ő csak elmosolyodott. 
- Gyertek be még úgy is van egy kis idő és én már elkészültem. - nyitotta ki nekünk az öltöző ajtaját. Megmutatta a fellépő ruhákat,cipőket,kellékeket és mesélt nekünk 1-2 koncertes bakit. Jihoval lelkesen hallgattuk és én szavakba is öntöttem menyire tisztelem:

- Oppa , te vagy a példaképem a dalaid mindig segítenek . - néztem rá. 
- Jaj de édes vagy na gyere ide. -tárta ki karjait hogy egy ölelésre vár amit meg is kapott. - Amúgy mióta vagytok V.I.P. - k ? 
-  Már a debütálásotok óta . - szólt Jiho már kevésbé boldog hangnembe . Mintha valami nem tetszene neki. 
- Így van. - bólintottam rá .  Amúgy a hétköznapoknál kit bírsz a legjobban a tagok közül? 
- T.O.P. - bökte ki röviden.
- KEZDÉS! -ordibált az egyik sztaffos . GD mikor megindult a folyosón rám kacsintott és sunyi mosoly hagyta el a száját. Ezt Jiho is látta és az arcáról tükröződött a ledöbbentség és a csalódottság . Megfordult  ökölbe szorult a kézzel, majd ezek után elindult valahova...