Bye bye friends? 14.rész

Kyung szemszög:

Reggel mikor még félig aludtam éreztem végigsiklani egy apró kezet rajtam. Hirtelen ez abba maradt.
- Miért hagytad abba? – nyöszörögtem álmosan. Nem kaptam választ, ekkor fél szememet kinyitva néztem mit csinál a kisasszony. Épp háttal fordult nekem. Hátúról átöleltem vékony derekát és visszaaludtam, gondolván, ha azt hiszi, álmomban csinálom, akkor nem veszi zokon.  Dél körül mindketten ébredezni kezdtünk. Min már nem tűnt annyira sápadtnak.

- Jó reggelt! – mosolygott aranyosan.

- Viszont. Hogy érzed magad? Hozhatok valamit? – motyogtam és hangomon még rekedtes volt.

- Nem kell, jól vagyok teljesen. Szerintem hétfőn suliba is megyek már. –pattant fel az ágyból.

- Még mit nem! Addig itt maradsz, amíg tökéletesen nem leszel. Ki kell magad pihenned.

- De még a lányokkal is lesz próbám… És biztos a tesóid se nézik jó szemmel, ha itt vagyok, még azt gondolják, hogy mi…

- Jaj, nyugi! Nem lesz, semmi gond te csak koncentrálj arra, hogy meggyógyulj. Ennyi idő alatt ilyen erős láz nem múlik csak el. Most pedig lázmérés, és ha 37.5 felett lesz, akkor te ki nem teszed innen a lábad – jelentettem ki .Leolvastam a kis műszert, amely 38.0-t mutatott. – Úgy látszik, ma kényszer szobafogságot kapsz. – Tartottam felé. – Hozom is a ételt és a lázcsillapítót…- ezzel ki is viharoztam.

Min szemszög:

Ebédidő lehetett, amikor felkeltünk. Már sokkal jobban voltam a tegnaphoz képest, de még mindig nem voltam a régi. A Kyungal való kis beszélgetés után ő kiment és a lelkemre kötötte, hogy ma semmiképp se menjek el innen. Idő közben Kyung telefonja megcsörrent.

- Park Kyung telefonja. Jelenleg nincs itt, de ha fontos átadod, amit szeretnél mondani neki. 

- Kyung haverja vagyok, mond meg neki, hogy hívjon vissza vagy valami. Ma van a leadási határidő a suli mögötti rap verseny jelentkezésének. Ha nem hozza, a papírt sajnos nem indulhat. – magyarázta a számomra ismeretlen személy.

- Rendben. Mindenképp átadom. - tettem le a telefont.

Nem sokra rá visszatért egy nagy tálcával, amely tele volt mindenféle kajával.

- Igazán nem kellett volna ennyit fáradoznod. – néztem gyönyörű barna szempárjába.

- Csitt! Annyit fáradozok, amennyit kedvem tartja. Mondjuk nem volt fárasztó meg segített a nővérem is.

- Ha te mondod… Amúgy keresett egy haverod. Mondta, hogy ma van a rap verseny jelentkezésének határideje. Szerintem siess, ne hogy lecsússz.

- Nem számít… majd indulok a következőn. – hajtotta le a fejét.

- Szó sem lehet róla! Elmész!

- De mi lesz veled? – nézett aggódva.

- Jaj, most egy szobába rohadni egyedül is tudok. Úgy is csak aludnék most ne, hogy emiatt elpazarolj egy lehetőséget. – ekkor felálltam majd a szekrényéből ki vettem, amit találtam ruhát és az ágyra szórtam. – Öltözz át és indulás! Addig, ha nem baj lefürdök.

- Ha így szeretnéd. Nyugodtan fürödj, meg ki van, akasztva egy vörös törölköző azt tudod majd használni. Meg a szekrényből vehetsz ki valamilyen ruhát , de ha nem jó, akkor még a nővérem esetleg tud adni. Na de én akkor indulok vigyázz magadra!

 - Szia! Te is. – Pusziltam arcon, majd mindketten mentünk a dolgunkra. Ekkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem tegnap bevenni a gyógyszerem. De most nincs nálam és nem tudok elmenni érte. Még ha ki is surrannék amíg Kyung elmegy, hogy találnék haza? Inkább nem idegeskedtem ezen, hanem megettem azt a finomságot, amit behozott Park Kyung.  Talán még kicsit kibírom a bogyók nélkül. A szobában többször is megszédültem. Ezt okozhatta és az, hogy nem vettem be az állandóm. Eléggé megszomjaztam ezért lementem a hűtőhöz kivenni egy kis vizet. Mikor visszafele Kyung szobaajtaja előtt kijött rajtam minden. Elvesztettem az egyensúlyom majd a földön kötöttem ki. A szempilláim egyre csak nehezedtek és szép lassan becsukódott a szemem. Még hallottam, ahogy a pohár, ami nemrégiben a kezemben volt összetörik majd mozdulni sem tudtam.

Kyung szemszög:

Sokat jelent nekem a rappelés de Minnél nem fontosabb. Mivel rám parancsolt, hogy menjek nem volt választásom.  Meg akartam kérni a testvéreimet, hogy figyeljenek rá, de ők is épp készültek valahova.  „Csak ne legyen baja.” – mondogattam magamban. Igyekeztem minél gyorsabban lerendezni a jelentkezést. A lehető legelőbb vissza akarok érni hozzá. Visszafele már szabályosan baktattam.  – Talán otthon nem történhet vele semmi rossz.  – próbáltam magam nyugtatni. Benyitottam a lakásba majd felfutottam a lépcsőn. A szobaajtó előtt ott feküdt Min. Teljesen pánikba estem és nem tudtam mit tegyek.

- Min! Hahó! Válaszolj, kérlek! – csuklott el a hangom majd magamhoz öleltem. Felkaptam és az ágyra raktam. A zsebemből előrántottam a telefonom és kétségbeesetten a legjobb barátom számát tárcsáztam.

- Segíts…- csak ennyit bírtam mondani.

- Mi történt? Hol vagy? – kezdett el kíváncsian kérdezgetni.

- A részleteket később. Gyere, át kérlek. - nyöszörögtem és próbáltam nyugodt maradni, ami nem igen sikerült. Letettem a telefont majd a kezemet tördelve vártam Jihot. Észrevettem, hogy a törött pohár kissé megkarcolta puha bőrét, amit bekötöttem, amíg vártam Nacseora.Kis időre rá Minjivel karöltve betoppantak.  Elmeséltem a történteket majd közösen gondolkodni kezdünk, mi legyen.

- Kórházba kéne vinni. 

- Nem lehet, hogy nem vette be az állandó gyógyszerét? – kapta fel a fejét Minji.

- Az megeshet.  Mi lenne, ha Mimi elmenne megkérdezni Min anyját hogy elvitte-e a gyógyszereket? – vetette fel az ötletet Jiho.

- Ez nem rossz ötlet. Amúgy is úgy tudja, hogy nála van.

Minji szemszög:

- Akkor szerintem el is indulok. Bármi van, szóljatok. -  Léptem ki az ajtón és futottam egyenesen Min háza fele. Szedtem a lábaim, ahogy csak tudtam, hogy minél előbb gyógyszerhez jusson a barátnőm.  Mikor odaértem a ház elé kis időre megálltam. Kifújtam magam a nagy rohanás után majd becsengettem.
- Szia Minji! Mi járatban? – nyitott ajtót Min édesanyja és kedvesen mosolygott.

- Azt szeretném megkérdezni, hogy nem-e hagyta itt Min a gyógyszerét?–érdeklődtem.

- Megnézem. Addig nyugodtan ülj le a kanapéra. – indult el keresgéli.

- Meg is van. – jött ki a kis dobozzal. - Azért nem örülök neki , ha itthon hagyja. Még elájul. Ha esetleg ez történne van ahhoz is orvosság. Odaadom hátha kell. - átvettem és megköszöntem a segítséget. Vissza fele is rohantam. A nagy sietség eredménye egy szép kis ütközés lett. Egyből elnézést kértem ekkor pedig eltátottam a szám , hogy kivel találkoztam. 

Kim Yookwon

- Yookwon? - kérdeztem rá , bár egyértelmű hogy ő volt.
- I-igen. - vakarta a tarkóját. - Úgy látszik megint összefutottunk. 

- Szó szerint. - mosolyodtam el. Ekkor valaki hátúról meglökött... Szerencsémre Yookwon elkapott és megmentett egy hatalmas hasra eséstől. 

- Jól vagy? - nézett rám aggódva ,mire aprót bólintottam. Ekkor egy fényképezőgép hangját hallottuk .

- Ha ezt a képet Jiho meglátta örökre megutál. - kacagott fel. - És végre megkaphatom ami nekem jár.

- Soojin? Ugye nem csinálsz semmi butaságot? - kérdeztem félve.

- Dehogy. Csak megmutatom a 'volt' barátodnak hogy mit csinálsz a háta mögött.

- Hiszen csak valaki hátúról meglökött és ő elkapott. - magyarázkodtam. 

- Az mindegy a képen más van . Végre lerázhatlak te fruska már úgy is elegem volt hogy az én édesemen lógsz. - kúszott önelégült vigyor az arcára. Kétségbeesetten bámultam a fényképezőgépet , de nem tudtam volna kivenni a kezéből. Magasabb nálam . A srác akivel már másodszor botlunk egymásba ez idő alatt megpróbálta lefogni. Kis időre sikerült amíg kiszedtem a kezéből a gépet. Kitöröltem a képeket és leraktam az útra a kamerát.

- Én kinyírlak. - pufogott és elkezdett kapálózni. Yookwon biccentett a fejével jelezve , hogy menjek. és így is tettem...~

Zico szemszög:

    Mialatt vártuk Pufit beszélgetni kezdtünk.  Sok unalmas sablontémákkal 

ütöttük el az időt , bár az egyik kérdésemnél eléggé meglepődött.

- Mikor fogsz már összejönni vele? 

- M-mármint Minnel?! M-mi csak barátok... - nyöszörgött.

- Kyung mást etess a hülye is látja , hogy tök egymásba vagytok bolondulva. - Erre elkerekedtek a szemei.

- Megjöttem. - Rontott be Mimi és egyből ellátta az ágyon fekvő lányt.

 - Most már minden rendben lesz. Innen már egyedül is elboldogulsz? - Fordultam Kyung felé.

- Persze. Jiho nem rég nyílt egy hip hop bár majd elmegyünk? 

- Ez kérdés?  Még szép.  De most lépünk . - Pattantam fel. Úgy gondoltam jobb ha kettesben hagyjuk őket. Meg szeretnék még a meghallgatás előtt Minjivel lenni. Úgy döntöttünk elsétálunk egy kevésbé forgalmas helyre . Órákig beszélgettünk a nap pedig szépen lassan lement és besötétedett. 
- Hamarosan haza kéne mennem. - fordult hozzám Mimi.
- Kár , még jó veled lenni. - Gyönyörű szemeivel az enyémbe pillantott amitől mindketten elmosolyodtunk. 
- Holnap úgy is találkozunk. - Mondta és elindultunk a lakása fele...~ 

[Sorry mindenkitől hogy csak most van új rész , de a gépem háromszor törölte ki ezt a részt (biztos nem tetszett neki XD ) . A következővel vigasztalásképp sietek . Kérlek szépen írjatok véleményt . (Jó mondjuk anélkül is tudom hogy ez a rész nem lett a legjobb )]