Bye Bye friends? 1.rész

1.rész:Start

Kyung szemszög:
Épp hogy beértem az osztályba, mikor barátom már szaladt oda hozzám. Látszott rajta hogy valami nagy hírt szeretne közölni:
- Kyung! Briliáns ötletem van. Az egyik cég gyakornokokat vesz fel. Jelentkezzünk! – vetette fel tervét, amitől elkerekedett szemekkel bámultam rá. – Lehet, hogy bekerülünk egy bandába, híresek lehetünk, és majd rohannak utánunk a csajok.
- Ez mind szép és jó Kyung, azonban egy nap alatt, hogy fogunk felkészülni?
- Rögtönözünk! Ne aggódj hisz mindig, amikor átjössz szoktunk rappelgetni egy próbát megér - nyaggatott, kis töprengés után pedig egy aprót biccentettem a fejemmel beleegyezően. Ekkor éreztem, hogy valaki a hátamra pattan. Váratlanul ért engem, így egy kissé megugrottam, ezt követően pedig megnéztem ki is lehet, aki szórakozik velem. Ki más? A mi kelekótya barátunk Minji, aki épp száz wattos mosollyal kapaszkodott rajtam.  
- Nocsak, Kyung. Esetleg megijesztettelek? – suttogta fülembe, mialatt arcáról le sem lehetett törölni a hatalmas vigyort.
- Csak egy picit – szűrtem fogaim között, eközben pedig Jihonak be sem állt a szája és pont, vessző nélkül hadarta a hírnévvel való terveit. Teljesen bele élte magát, illetve virított róla, hogy mennyire vágyik arra, hogy híres legyen. Mondjuk tehetségesnek tartom őt, nem semmi mire képes. Amíg elmerülünk a nagy beszélgetésben észre se vettük, hogy már becsengettek. Egyedül akkor esett le, mikor a tanár már becsapta maga után az ajtót, majd várta a jelentést. Gyorsan a helyünkre siettünk és elkezdődött az unalmas órák tömkelege. Végig a gyakornokág járt a fejemben, hogy ha oda állunk mit fogunk csinálni. Az agyalásom egy galacsin darab zavarta meg ami Woo Jiho haverom felől érkezett. Nagy kíváncsisággal kezdem kihajtogatni a kis cetlit majd a pad alatt olvasni kezdem:
 ,,Órák után át megyünk hozzám és egész délután gyakorlunk holnapra. Szólj anyudnak, hogy nálam leszel és dobj egy üzenetet Minjinek hogy ő is jöjjön.
 Pacsi:Nacseo"

A pad alatt nagy SMS-ezésbe fogtam és csak pötyögtem ezerrel a szavakat. A tanár egész órán a táblánál koptatta a száját szokás szerint,  ahogy az anyagot magyarázta. Az üzenetben csak két mondatot írtam, viszont szerintem bőven elég volt:
,,Jihonál leszek. Későn  jövök.”
Miután elküldtem, a készüléket visszacsúsztattam a farmerem zsebébe. Következő lépésként halkan kitéptem egy kisebb méretű papír darabkát a füzetből, utána pedig ráfirkantottam:
,,Szia!  Gyakorlunk, holnapra gyere velünk suli után Jiho-hoz. A többit szünetbe megbeszéljük.”


 Minji szemszög:
      Az óra nagyon unalmas volt és ezt az anyagot alapból értetettem, ezért azt figyeltem, hogy a többiek mit csinálnak. A lányok nagy részét inkább az foglalkoztatta, hogyan csavarják el az iskola szépfiújának fejét, illetve milyen drága sminkre és ruhára pazarolják a pénzük. Ők inkább egész órán csak mázolták az amúgy is telesminkelt arcukat, vagy éppen a körmüket lakkozták. A legjobb barátnőm sajnos másik osztályba jár így magamra vagyok maradva ilyen téren.  Ezért is alakulhatott úgy, hogy mindig a két fajankóval lógok. Ha már eszembe jutottak egyből rájuk tereltem a figyelmem. Jiho már megint csak a pad alatt körmöli az aktuális dalszövegét… nem is ő lenne, ha nem ezt tenné. Mindig is azért harcolt, hogy egyszer sokan felnézzenek rá. Meg is érdemelné, ha sikerülne. Megígértettem magammal, hogy segítek, a híressé válásban fiúknak ahol csak tudok. Gondolatmenetem közben Kyungra pillantottam, aki épp a pad alatt matatott. Figyelemmel kísértem a mozdulatait, ami nem éppen zavarta.  Egyszer csak felnézett és pont egymás szemébe néztünk. Halkan suttogni kezdett, de mivel nem volt annyira közel a padunk csak a szájáról olvastam le a mondandóját, amiből azt vettem ki, hogy, „Kapd el”. Ezt követően egy összegyűrt papír gombóc repült felém, amit kíváncsian hajtogattam kifelé, aztán mikor végigolvastam aprót bólintottam Kyung felé. Kis idő elteltével kicsengettek én meg már egyből rohantam a fiúkhoz.  Általában négyen eszünk. Én, Min és a fiúk. Mázlinkra nem húztak rá az órára, így sikerült az ebédlőben a kedvenc helyünkön helyet foglalni. ~