Bye bye friends? 3.rész

3.rész:A kórház

Kyung szemszög:

A várakozás alatt Minji végig a telefonjával babrált. Követve a példáját előkaptam az én készülékemet és tárcsázni kezdem Jiho anyjának számát. Pár kicsörgés után lágy hangon bele is szólt a telefonba:
    -Hallo?

-       -Jó napot!Kyung vagyok Jiho barátja.

-       -Szia Kyung! Mit szeretnél?- kérdezte kedves hangon.

-       -Jiho… tudja-megtorpantam és félelem jött ki rajtam. Nem tudtam hogy közöljem vele a hírt.

-       -Valami gond van? – faggatott feszülten – Hallgatlak.

-       -J-Jiho- nyeltem egy nagyot – Woo Jiho kórházba került. - böktem ki nagy nehezen.

-       -Tessék? – vágta rá ingerült hangon majd folytatta. – Add, meg hol azonnal oda kell mennem.

Megadtam a kórház nevét, és hogy melyik kórteremben van a fia. Úgy gondoltam előnyösebb személyesen elmondani a történteket. Miután leraktam a telefont és sétálgatni kezdtem a folyosón. Lassan Minji és abbahagyta a telefonálást és oda jött hozzám. Ekkor az orvos kijött a rendelőből mi pedig lerohantuk és elhalmoztuk kérdésekkel. Többek között olyanokkal hogy: „hogy van?”, „Milyen az állapota?”, „Ébren van?” , „Mikor kel fel?” és „Bemehetünk?” A kérdések tömkelegére ezt a választ kaptuk:

      -Nyugodjatok meg! Az állapota nem súlyos, de egy ideig biztos benn kell maradnia. Agy rázkódása volt és több sebe is van. Az ájulás a vér veszteség miatt volt.  Már lassan ébredezik, szóval bemehettek, de ne nagyon izgassátok fel. A fej sérülés miatt felmerülhet emlékezet kiesés . – monológja befejezése után megköszöntük és azonnal loholtunk a barátunkhoz.

Homlokán egy hosszabb géz darab takarta el sérüléseit. Jobb szemén látszott az ütés nyoma. Még csukva voltak a szemei ezért csendben álltunk az ágya előtt és vártuk, hogy felébredjen. Pár perc múlva már mocorogni kezdett majd fejét fogva felült.

-      - Ah, szétszakad a fejem. – szólalt meg rekedt hangon majd ránk tekintett. – Ó Minji, Kyung mizu ? hol vagyok?

-      - Kórházba. De ha felismersz minket, akkor oké. - válaszolt Kyung .

Zico szemszög:

Az ébredésem után Kyunggal és Minjivel találtam szembe magam. Mint kiderült kórházba fekszem és épp érdeklődtem a történtekről.

-      - Egy felsőbb éves beléd kötött és kiütött – magyarázta. Minji pedig csak állt és figyelt ,mikor összeért a tekintetünk mosoly hagyta el arcát. Őszintén viszonoztam mosolyát majd Kyung felé fordultam.

-      - Eddig vágom, de aztán mi lett? Annyira emlékszem, hogy Minji megölelt és utána semmi.

-       - Kyung lefogta azt a vadállatot, a tanár hívott mentőt és addig én fogtalak, amíg nem értek ide. – jelentette ki majd belepirult a mondatába. – Most jut eszembe elhoztam a dalszövegeid . –terelte a témát,majd átnyújtotta az irományaimat. – Itt van pár papír és egy toll, hogy nehogy hátráltasson a kórház az írásban. – majd letett egy flakonnyit a kedvenc üdítőmből.

-      - Köszönöm. – vettem át vígan. - Nem kellet volna ennyit fáradnotok.És nektek nem órán kéne lennetek? - jutott eszembe. 

    -A tanár elengedett meg megkért hogy szóljunk anyudnak – kaptam Kyungtól a választ.

-       - Holnap kiengednek ugye? Egy nap és meghallgatás. Muszáj lesz most megírni a dalokat, apropó köszi még egyszer a lapokat.

-       - Ácsi,ácsi,ácsi nem mész te sehova – vágott közbe Park Kyung. – Minimum három napig biztos hogy itt leszel. – csak tátottam a számat és csalódott fejet vágtam.

-       - Az nem lehet..-csuklott el a hangom amúgy se voltam a helyzet magaslatán a fejem is hasogatott a fájdalomtól , de ez a hír teljesen kiborított.

-       - Nyugi Jiho már lerendeztem hogy egy másik cég meghallgatásán részt tudjatok venni egy hét múlva lesz.Addig meg tuti meggyógyulsz. - ölelt át lágyan . Szavai hallatán minden bánatom elszállt és nagyon hálás voltam. A szívem hangosabban vert és a reményeim is visszajöttek .

     Mégis eljutok egy meghallgatásra és még fel is tudok készülni.Örömömben nem is tudtam hogy háláljam meg 

     -Imádlak Minji köszönöm . - böktem végül ki. 

     Egyszer csak anyám rontott be könnyes szemmel és loholt felém.

    - Édesem minden rendben?Ki tette ezt veled? - szipogott - az megbánja hogy világra jött. - puszilta meg a homlokom.

    - Anya nincs semmi bajom már nyugi - nyugtattam . - csak egy kicsit bevertem a fejemet . Ne aggódj !   

 Miután sikerült lenyugtatni az ingerült anyámat lecsillapítani újabb vizsgálatok kezdődtek...