Bye bye friends? 12.rész

12. rész:Igazság

[Hali! :) Nagy nehezen  kész ez a rész is. Hát volt már jobb rész is. xD De azért remélem hogy tetszik és megdobáltok sok-sok véleménnyel. Bocsi ha helyesírási hiba van. >.< ]

Min szemszög:

 

- Én benne vagyok, de csak ha válaszolsz a kérdésemre - jelentette ki mialatt tekintete rám szegeződött.

- Kérdezz!

- Mond szerinted… - akadt el, majd kis tétovázás után folytatta – jó banda a Bigbang?

- Igen persze. Nagyon szeretem őket, főleg Taeyang a kedvencem – válaszoltam.

- Nincs kedved e-eljönni velem a koncertjükre? – kapta fel a fejét.

- De, nagyon szívesen. Majd vedd meg a jegyeket – miközben ezeket mondtam megcsörrent a telefonom. Felvettem és az egyik tánctársam hangját hallottam, ahogy hadarja lelkesen mondandóját.

-  Min azonnal gyere a próba terembe! Sujinak sikerült megszervezni egy fellépést.

- Nem lehet máskor?

- NEM! Most azonnal gyere! - ordított bele a telefonba majd letette.

- Sajnálom közbejött valami, viszont a koncertre mindenképp elmegyek. Később még beszélünk, szia –rohantam el. Igazából nem akartam csak így itt hagyni, de ha nem megyek, a drágalátos barátaim szétszednek.

  Kyung szemszög:

  Korainak gondoltam megkérdezni, hogy tetszik-e neki valaki, bár jó úton járok, ha eljön velem egy koncertre. Miután elviharzott úgy döntöttem veszek egy kis nasit mielőtt hazaindulok. Útközben egy kisebb bár plakátját láttam meg. A hely hip hop és rap stílusúaknak volt ajánlott. Bingo! Ha elmegyünk ide Jihoval akkor szerezhetünk ismerősöket. Leírtam a plakáton lévő utca nevet majd tovább indultam. A bevásárlás után haza sétáltam, amikor  Soojinnal találtam szembe magam.Egy halk szia elengedése után akartam tovább indulni, mikor ő elém állt.

- Ó, pont te kellesz- szegeszte rám gonosz tekintetét, melyből csak sugárzott, hogy valami turpisságon jár az agya.

- Mit szeretnél? – néztem kíváncsian.

- Jihot ! És azt hogy az a fruska ne legyeskedjen körülötte. . – közölte flegmán.

- Hát akkor engem hagyj ki ebből! – indultam tovább, de elkapta a vállam.

- Mennyit kérsz érte? 100 000 won vagy 200 ezer? – vette elő tárcáját, míg én döbbenten álltam. - Mondj egy összeget, ha eléred, hogy Ő az enyém legyen, akkor azt teszek, amit akarsz. Ugye te vagy Jyung? Akkor te vagy akivel Jiho híres akar lenni. Mit szólnál ahhoz, ha híressé teszlek? Csak annyit kell tenned, hogy Woo Jiho velem járjon. 

- Nem tudsz lefizetni. Ők a barátaim és többet ér bármennyi wonnál. És engem Kyungnak hívnak, szóval jobb, ha békén hagysz engem és Minjiéket vagy nagyon felsülsz. Megértetted? – húztam fel magam. Nem gondoltam volna, hogy egy elkényeztet nagyképű lány. 

- Chh.. hasztalan vagy. – távozott arrogánsan. Jobb, ha vigyázunk vele, ha ennyire Jiho és Minji közé akar állni. Haza ballagtam majd az esti dolgaim elvégzése után felhívtam Minjit . Kifaggattam Minről majd a hosszas beszélgetés után elmentem aludni.

Zico szemszög:

Valamit tennem kellett. Ha Pufit kicsapják én azt nem élem túl. De hogy bizonyítsam be az ártatlanságát, ha közben elvonja a figyelmem hogy mennyire mámorító ezzel a  vörös rúzzsal? Legszívesebben letámadnám vöröslő ajkait, de most fontosabb hogy ne csapják ki. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet, ezért felpattantam a székről elvettem Mimi padjáról a füzetét majd a tanárnak mutattam.

- Kérem, mondja meg ilyen kézírással írtak a tükörre? – tartottam felé.

- INem olyan írás, mint Lee Minjié de akkor mivel bizonyítod a rúzs foltot a száján?

- Tanárnő talán volt annyi esze hogy nem úgy írt, ahogy szokott. Biztos nem akarta, hogy felismerjék. – szólt közbe Soojin akit legszívesebben felpofoztam volna.

- Jiho kísérd fel Minjit az igazgatóiba. A többiek pedig üljenek a helyükre, egy csomó idő elment az órából. – nem volt más választásunk ezért elindultunk a folyosón. Már nem bírtam türtőztetni magamat ezért mikor kiértünk az osztályból,  megragadtam a karját és húzni kezdtem egészen a folyosó végéig. Ő csak kerek szemekkel bámult és nem értette a viselkedésem. Mikor úgy éreztem hogy nem látnak lágy csókot leheltem ajkaira.

- Tudsz róla hogy ellenállhatatlan vagy ezzel a rúzzsal.  – suttogtam.

- Ne túlozz. – Pirult el. – De ezt nem a suliba kéne.

- Nem veszik észre, most óra közepe van. Max a gondnok látja az meg már nem a mi bajunk. – mondtam.

- Jiho… - szólt félénken és a fejét elfordította.

- Mi az? – próbáltam magam felé fordítani a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Én nem tettem semmit és nem akarom itt hagyni a sulit. Hisz hiányozna Kyung, Min meg... – ekkor elakadt a hangja majd hozzám bújt. – te hiányoznál a legjobban.

- Tudom, hogy ártatlan vagy. Nyugi tuti kitalálunk valamit. Na, gyere! – sóhajtott majd rábólintott. Elindulunk az igazgatói fele és az ajtó előtt vártunk…

 Kyung szemszög:

   A nyelvtan óra úgy kezdődött, hogy Minjit vádolták a WC szétrúzsozásával. Volt rá tippem hogy ki lehetett, aki eredetileg csinálta. De bizonyíték, nélkül nem mentem sokra. Jiho látszólag nagyon ki volt bukva és igyekezett megmenteni Őt. Nem volt más választásom, mint karba tett kézzel figyelni, ahogy felküldik az igazgatóhoz. De váratlan dolog történt. Mikor Soojin sétált vissza a helyére a zsebéből kilógott két rúzs és egy nagyon apró folt is látszódott az ingjén. Nem tudtam, hogy mit tegyek hirtelen. Ha szólok, lehet, lenéznek, mert beköptem, de ha nem akkor Minjinek búcsút inthetünk. Úgy döntöttem most a legjobb barátom fontosabb, mint a büszkeség ezért magasba emeltem a kezem és vártam, hogy a tanár hagyjon beszélni.

- Mit szeretnél Park Kyung? - állt meg az anyag magyarázásával.

- Van bizonyítékom, hogy nem Minji volt, aki kidekorálta a wc-t.

- Akkor kérem a bizonyítékot. – Bólintottam majd odasétáltam Soojinhoz.

- Kérlek, mutasd meg a tanárnak a zsebed tartalmát. – néztem rá.

- Csak szeretnéd. Semmi közöd hozzá hogy én mit tartok ott. – Rikácsolt. – És milyen jogon gyanúsítasz?

- Soojin tedd amit Kyung mondott. – utasította a tanár. Ekkor megpróbálta úgy kivenni a rúzsokat, hogy egyből a padjába gyömöszöli, de az oktatónak sas szeme volt és észrevette ezt a mozdulatot.

- Szégyelld magad, hogy ilyet mersz tenni és még más ártatlan diákra fogod. Ne hidd, hogy megúszod azonnal irány a tanári. – ordibált. – Kyung kísérd fel, hogy véletlenül se tévedjen el! - mutatott felém az oktató . Természetesen megtettem amit kért.

   Nagy nehezem felrángattam magam után. Gyilkos tekinteteivel ölni tudott volna és ideges megjegyzéseivel sem kímélt. Örültem, hogy végül kiderült az igazság. Mikor odaértünk az igazgatói iroda ajtaja megláttuk Minjit és Jihot. Az ajtó melletti székeken ültek és fogták egymás kezét. Most már tuti hogy összejöttek. Mind ketten feszültnek tűntek nyilván, azért mert nem tudták, hogy kiderült az igazság. Nacseo felkapta a fejét majd meglepetten kérdezte:

- Hát ti?

- Sikerült bebizonyítani, hogy Minji ártatlan. – erre az említett személy is felfigyelt.

- Komolyan akkor nem rúgnak ki? – hadarta.

- Nem. – mosolyodtam el és ő pedig örömében átölelt.

- Annyira örülök. Köszönöm. – Ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó és kijött az igazgató.

- Mi ez a tumultus itt?

- Tele firkálták a frissen felújított mosdót és rákenték másra. – kezdett bele Jiho. Ekkor betessékelt minket az irodájába mindenkit. És kérte, hogy mindenki egyesével mesélje el ami történt. Elsőnek Minji kezdte.

- Épp mentem vissza az osztályba mikor Sora megkért, hogy menjek vele. A mosdóban Soojin és még pár lány volt. Amíg engem lefogtak ő kidekorálta a csempéket, ajtókat és a tükröket. Ezek után a számat is és a kezembe nyomta a rúzst. Felírta a nevemet majd az egyik lányt megbízta azzal, hogy ne engedjen el, amíg jelet nem ad. Mielőtt beért volna a tanárral a helyiségbe nagyot köhögött. Aki lefogott bement az egyik ajtó mögé. Soojin azt mondta a nyelvtan tanárnak, hogy én voltam majd felküldött.

- Én csak azt láttam, ahogy Minjit rángatják be az osztályba. – mondta Jiho.

- Szintén. – vágtam rá én is.

- Becsengetés előtt akartam kimenni a mosdóba mikor épp ő – mutatott rá Mimire. – telerúzsozott mindent. Én úgy éreztem a tanárnak ezt tudnia kell ezért elmondtam.

- Várjatok, akkor most ki mond igazat? - nézett az igazgató eldöntve a fejét.

 - Minji! – szólaltunk meg egyszerre Jihoval.

- Nem Minji írása volt. 

- Soojin zsebében pedig olyan rúzsok voltak, mint amivel a firkák voltak . – vágtam rá. Az új csaj végül megadta magát és bevallotta tetteit. Ekkor minket visszaengedtek és az osztályba már mindenki rohant felénk. Megrohamoztak kérdéseikkel, többek között: „Marad Minji?”, Mit mondott az igazgató? És hasonlók. Nagy zsibongás volt a teremben egészen becsengetésig. Mikor beért a tanár elcsitult az osztály és kezdetét vette a fizika óra.

Min szemszög:

Remekül indult a napom, hisz Kyungal jöhettem suliba. Nagyon örülök, hogy ilyen kedves barátom lehet, mint ő… csak barát. Miért hangol le?Hisz ez jó dolog . Ennyire telhetetlen lennék, hogy még egy barátsággal sem elégszem meg? Tudom jól, hogy semmi esélyem hozzá jobb, ha magamba fojtom az érzéseim. Az ilyen dolgokat általában Minji vállán sírom ki. Azonban mivel ő most  boldognak tűnik nem szeretném elrontani a kedvét az ön sajnálatommal. És úgy vettem észre mintha mostanában Jihoval lenne köztük valami .  Mikor az agyalásból visszarázódtam a valóságba a mögöttem ülők susmorgását hallottam.

- Most akkor ki rúgják Lee Minjit ?vagy mást is?!- értetlenkedett az egyik lány.

- Nem tudom csak addig mondta el hogy Jihot, Kyungot, Minjit meg az új tanulót felküldték az igazgatóiba. – Hogy mi? Muszáj lesz velük beszélnem. Tűkön ülve vártam már az óra végét majd a csengő hallatán villám sebességgel sprinteltem a barátaim osztálya elé. Épp Jiho jött ki  Minjivel ezért nekik is rontottam.

- Hallottam, hogy valami botrány volt veletek. Mindent hallani akarok! – vágtam oda.

- Ja, csak Soojin ki akarta rúgatni Minjit de lebukott. – Magyarázta Jiho és hátúról átkarolta a Mimit. Megcsillant Jiho kezén egy karkötő medálja majd megláttam, hogy Minjinek is olyan van. Gonosz fél mosoly húzódott a számon.

- Na, mi van, csak nem jártok? – tettem fel a hatalmas kérdést. Minji kicsit zavarba jött majd aprót bólintott. Ekkor átöleltem.

- Jaj, úgy örülök nektek már azt hittem, hogy nem is veszitek észre egymást. Annyira összeilletek. – daloltam vígan.Ők pedig csak kerek szemekkel néztek.

- Te előre tudtad, hogy mi össze fogunk jönni? – Tátogatta a száját Jiho.

- Még a vak is látta. na de tanulnom kell szó dogára ebédkor találkozunk. – Húztam el a csíkot.

Zico szemszög:

Másnap:

  Tegnap suli után hazakísértem Minjit majd egész délután a meghallgatásra próbáltam. Már csak pár nap és eldől, hogy mi lesz a sorsom. De ha nem vesznek fel, akkor jelentkezek egy másikra. Nem fogom feladni. Kettőkor találkozok Pufival a parkban. Úgy terveztük, hogy körbenézünk, a városban utána pedig nála összeszedjük a cuccokat, amiket viszünk. Már nem tudtam kivárni a találkát ezért húsz perccel előbb ott voltam. Mikor megérkezett gyönyörű haját lebegtette a szél és a sport cipője trappolása gyorsabb lett mikor meglátott. Rohant felém majd a nyakamba ugrott.

- Jól áll önnek a sapka uram. – dicsérte meg majd levette a fejemről. -   Mondjuk sapka nélkül se rossz.

- Köszönöm madame. – vettem ki a kezéből a sapkát kuncogva és visszaraktam a fejemre. - Amúgy indulunk?

- Igen. Nem tudod véletlenül, hogy Kyungnak sikerült e jegyet szerezni? – nézett rám.

- Nem. Szerintem hívjuk fel. – bólintott egyet majd a zsebéhez kapott.

- Otthon maradt a telefonom. – tette a szájához a kezét rémülten. – Nem baj, ha mégse nézünk körül?

- Dehogy baj.

Elindultunk Minji lakása felé majd felmentünk. Illedelmesen köszöntem Mimi édesanyjának majd a nappaliban vártam, hogy megkeresse a telefonját. Néha hallottam puffanásokat ebből abba következtettem, hogy nem találta meg a készüléket.

- Nem kell itt len szobroznod Jiho. Nyugodtan felmehetsz hozzá. - szólt ki a konyhából az anyja.

- Rendben köszönöm.

Még vártam egy fél percet majd felindultam Pufi felé.

Minji szemszög:

Csak is én lehetek olyan ügyetlen, hogy akkor keverem el a telefonom amikor Jihoval lehetnék. A szoba szétrámolása után meglett és örömömben egyből tárcsázni kezdtem.

- Hello! Itt Kim Yookwon. Kivel beszélek? – szólt bele az illető.

- Szia. bocsi véletlen félre hívtam. – néztem rá a kijelzőmre. Egyel feljebb nyomtam ezért az őt hívtam fel.

- Várj! Legalább mond meg a neved!

- M-minji Lee Minji. – dadogtam.

- Áh, már emlékszem te voltál az a lány a boltból. Azt hittem nem is hívsz már. Mit szólnál, ha eljönnél velem vidámparkba?

- Sajnálom, de nekem barátom van. Még egyszer bocsi a zavarásért. - tettem le a telefont, és amikor hátrafordultam Jiho állt mögöttem hátúról átölelt és mondta:

- Van barátod? Biztos egy mázlista . - mosolygott majd megpuszilt.

- És jól is néz ki. Szeretnéd látni ? - fordultam felé. 

- Még szép.  - odatartottam az íróasztalomon lévő tükröt. - Azta ezt a gyereket már láttam valahol.- nevette el magát. 
- Pillanat felhívom akkor Kyungot . Az élőbb véletlen rossz számot hívtam. - meg is tettem amit mondtam. Kicsöngött...
- Haló? - szólt bele Kyung.
- Szia ! Sikerült jegyet szereznetek?
- Ja! Bár jó hátra kerültünk. Majd összefutunk a bejáratnál. Ti mikor indultok?
- Fél óra múlva. Mert te? - kérdeztem vissza.
- Mi is akkor találkozzunk a kapunál . Na de én lépek is készülődni. 
- Jó . Szia. - fejeztük be a beszélgetést. 
Kicsit még nálam voltunk majd elindultunk a stadion felé. Kyung és Min már ott volt és az üdvözlés után megkerestük a helyünket és vártuk a tagokat. A kezdés előtt fél órával felfedték hogy miért kaptunk cédulákat a jegyek mellé . Öt nyertes cédulát sorsoltak ki és akinek a számát húzták ki az a helyszínen bárhova bemehet és a fiúkkal is találkozhat anélkül hogy az őrök megállítanák.  Az én számom a 385-ös volt Jihoé pedig a 154-es. A számokat a 2ne1 CL-je sorsolta ki . 
- Az első nyerőszám... a 83-mas -Kiáltotta a műsorvezető. - kérem fáradjon ide a nyertes. - A díj átadása után a következő szám jött ami a 294-es volt. Egy testesebb fiú ballagott fel a sokat érő nyakba akasztós kártyáért. A harmadik nyerőszám a 154-es . De hisz az Jihoé! Ugráltunk örömünkben a szám hallatán majd fülig érő mosollyal átvette a díjat. A folytatásban a 43 nyert majd az utolsó szám kimondására visszaért Jiho és így szólt:
- Nyugi ha nem nyersz majd bemész az enyémmel. De ha nem kérsz GD-től aláírást akkor bajban vagy. - fogta meg a vállam. 
- Jaj nem kell . Nekem az is hatalmas dolog hogy itt lehetek. 
- Az utolsó nyerőszám pedig.... a 383-mas. - Hát nem sikerült. De nem bánom örülök, hogy legalább Ő nyert. - 383-mas van olyan? Kérem jelentkezzen vagy újat húzunk. - szólítgatta az utolsó nyertest a műsorvezető de senki se ment ki. - Rendben akkor újat húzunk fordult az énekes felé . 
- Legyen 385. Legyen 385. Legyen 385...-ismételgette Jiho. Nagyon aranyos hogy ennyire szurkol nekem. Hálám jeléül átöleltem és vártam a számot.
- 380...Hyung ez milyen szám vizes lett a cédula és nem tudom elolvasni. - Fordult el a műsorvezető a hátul álló emberhez. A sapkás férfi súgott valamit majd a házigazda szájához emelte a mikrofont. - 385. 
Hatalmas öröm futott átraktam és igyekeztem átvenni a nyereményem . Visszafele Jiho karjaiba ugrottam. 
- Köszönöm hogy szurkoltál. Mindketten találkozhatunk a tagokkal. Hát nem nagyszerű? - motyogtam. 
- De . Akár indulhatnánk is . - fogta meg a kezem. - Húsz perc múlva kezdenek. Kíváncsi vagyok, hogy egy ekkora koncertnek milyenek az előkészületei. 
Elindultunk a színfalak mögé és a folyosókon ámultan figyeltük a nyüzsgő emberek sietségét . 
- Taeyangnak a sminkét még be kell fejezni.Tabinak meg a fodrász csinálja már meg a haját. Mindjárt kezdés és sehol se vagyunk. - Kiabált be az öltözőbe az egyik sztaffos. Megtaláltuk G-dragon öltözőjét és bekopoktam. 
- Várj! Mi van ha nem szereti ha koncert előtt zavarjuk? - szólt Jiho. Ekkor kinyílt az ajtó és megláttuk a nagy GD-t akit eddig még csak képekről és a lemezekről ismertünk. Nagyon jóképű volt és teljesen leesett az állam . Sose gondoltam volna hogy ilyen közelről láthatom.
-Sziasztok ! Miben segíthetek? - szólalt meg kedvesen.
- M-m-m-mi nagy rajongóid vagyunk és nyertünk színfalak mögé sz-szóló jegyet . - nyöszörögtem amire ő csak elmosolyodott. 
- Gyertek be még úgy is van egy kis idő és én már elkészültem. - nyitotta ki nekünk az öltöző ajtaját. Megmutatta a fellépő ruhákat,cipőket,kellékeket és mesélt nekünk 1-2 koncertes bakit. Jihoval lelkesen hallgattuk és én szavakba is öntöttem menyire tisztelem:

- Oppa , te vagy a példaképem a dalaid mindig segítenek . - néztem rá. 
- Jaj de édes vagy na gyere ide. -tárta ki karjait hogy egy ölelésre vár amit meg is kapott. - Amúgy mióta vagytok V.I.P. - k ? 
-  Már a debütálásotok óta . - szólt Jiho már kevésbé boldog hangnembe . Mintha valami nem tetszene neki. 
- Így van. - bólintottam rá .  Amúgy a hétköznapoknál kit bírsz a legjobban a tagok közül? 
- T.O.P. - bökte ki röviden.
- KEZDÉS! -ordibált az egyik sztaffos . GD mikor megindult a folyosón rám kacsintott és sunyi mosoly hagyta el a száját. Ezt Jiho is látta és az arcáról tükröződött a ledöbbentség és a csalódottság . Megfordult  ökölbe szorult a kézzel, majd ezek után elindult valahova...