Bye bye friends 16.rész

Zico szemszög: 

Eljött a nap, amire már oly régóta készültem. Mióta erre vártunk, és most kiderül, elég tehetségünk van-e ahhoz, hogy egy nagyobb cég gyakornokai lehessünk. Már a hajnali órákban fenn voltam, és izgatottan vártam a délután három órát, amikor majd engem szólítanak és meg kell csillogtatnom a tudásom. De még csak reggel volt, ezért az utolsó pillanatokat is kihasználhattam a dalok átnézésére. Miután átnéztem mindent, és elraktam a szükséges dolgokat a táskába, elindultam Mimi elé. A kapu előtt álltam, de ő még nem jött ki. Furcsa volt, hogy a szokásosnál többet késett, ezért felhívtam, de Mimi helyett az édesanyja hangját hallottam. - Szia Jiho! Minji belázasodott, majd csak jövő héten megy iskolába, ha ezért hívtad fel – magyarázta. Ezt követően, pedig elmondtam, hogy valamikor meg szeretném látogatni és el is köszöntem. Az iskolába beérve Kyunghoz mentem beszélgetni, aki elég kimerültnek látszott. Az órák csigalassúsággal teltek és rengetegszer lepergett az agyamban mindenféle szituációban, hogy milyen is lehet a kiadó emberei előtt állni. Meg kell mutatnom, hogy igen is ott a helyem! De mégis… annyira tartok tőle. Ha nemet mondanak, mi lesz? Francba, hogy Pufi is most nincs itt! Jobb ha leírom neki, amiket ma vettünk. Ahogy végeztem a kis papíros teleírásával, egy sóhaj kíséretével az ablak felé fordultam és bambán néztem a kilátást. Essünk már túl rajta! Annyira rossz ez az időszak. Történelem óra következett, amin a tanár mindig pontosan 8 percet szokott késni. Hogy miért teszi ezt, fogalmam sem volt, azonban nekem ez nem probléma. Folyton a meghallgatás miatt idegeskedtem. Mi történik, ha elbukok? Lehet sosem fog sikerülni az álmom? - ugrottak fel kérdéseim, viszont elkönyveltem, hogy jobb ha majd csak akkor aggódok, ha túl voltam a délutánon. 

Kyung szemszög:

Már csak pár óra választ el és kiderül mire vagyok képes. Szeretném végre megmutatni, hogy én több vagyok és szeretnék egy kis hírnevet. Jihoval már nem kis ideje ezt szerettük volna, nem szabad hibáznunk. Őt figyelve igen gyötörte mi is vár ránk, bár én sem voltam a legnyugodtabb. Minji sem jött ma iskolába és azért ez nem valami jó számunkra. Nacseo barátom biztos kevésbé izgulna, ha Őt ölelgethetné. Az utolsó óra következett és az órát bámulva figyeltem minden egyes másodpercben az óramutatót. Teljen már le... Essünk már túl rajta - mondogattam magamban, majd végül a csengő hangjára felpattantam székemből, akár csak Jiho és kiviharoztunk a teremből. A meghallgatásra busszal mentünk és mialatt várakoztunk a megállóban Jiho telefonja megcsörrent. Minji kereste és láthatóan szüksége volt rá, hogy legalább hallja a hangját, hisz apró mosoly szökött arcára és nem tűnt annyira feszültnek.

Zico szemszög:
A várakozás alatt a telefonom zenélése törte meg a csendet, majd mikor megláttam ki is szeretne velem beszélni boldognak éreztem magam.
- Szia Jiho! Sajnálom, hogy nem tudtam ma menni, csak anya megtiltotta, hogy lázasan elmenjek iskolába...kérlek... ne haragudj miatta - hallatszott rekedtes hangja.
- Jaj ne butáskodj! Hogy tudnék ilyen apróság miatt haragudni? Az a fontos most, hogy hamar felépülj! Ha szeretnéd meghallgatás után átmegyek, jó? - ajánlottam fel, amit jó ötletnek tartott. A vele való beszélgetés miatt gyorsabban tellett az idő és ide ért a busz, ám ennek ellenére tovább beszélgettünk egészen addig amíg az épületbe nem értünk. Elbúcsúztunk, majd szerencsét kívánt nekem. A recepción megérdeklődtük hányas teremben lesz a meghallgatás majd a sok-sok ember mellé helyet foglalva vártuk a sorunkat.
- Woo Jiho kérem fáradjon be - hallatszott az én nevem egy óra elteltével. Egy nagy sóhaj kíséretében bementem az ajtón ahol egy teremben az asztaloknál öt ember ült asztalukon pedig egy-egy pohár víz illetve rengeteg papír.
- Kezdheti - fogta rövidre a zsűri mondandóját én pedig az egyik dalom előadva vártam mi következik. Kaptam hideget meleget végül pedig az öltönyös férfi aki a tollát forgatta kinyögte, hogy felvéve. Egy kő esett le a szívemről, majd miután a gyakornoksággal kapcsolatos papírokat megkaptam és aláírtam boldogan csörtettem ki és örvendeztem Kyungnak. Nem sokra rá őt is behívták, ameddig én felhívtam Pufit közölve neki az örömhírt és boldogan beszélgettünk, ám ezzel még nincs minden meg. A szerződést elolvasva a próbák, a plusz órák és a tagdíj nem valami olcsó. Szereznem kell munkát az iskola mellett, ha maradni akarok. Nyílott az ajtó és Kyung sétált ki. Vajon ő hogy szerepelt? ~