Bye Bye friends? 4.rész

Beleszerettem volna?

Minji szemszög:

Miután visszatért az orvos elkezdte Jiho újabb vizsgálatait . Jiho anyja felajánlotta, hogy hazavisz minket. A kocsiban ülve bámultam az ablakon lepergő vízcseppeket, miközben Seoul esős utcáin száguldottunk. Végig a mai nap járt a fejemben. Lehet, hogy beleszerettem az egyik legjobb barátomba? Egyszerűen nem bírtam kiverni Őt a fejemből. Egyfolytában csak kattogott az agyam. Vajon most fáj valamije? Mit csinálhat?

 -Nem! Abba kell hagynom. – szólaltam fel, de véletlen hangosan is kimondtam a szavaimat.

-Valami baj van? – Kérdezték meglepetten.

-Jaj, nincs semmi gond csak eszembe jutott, hogy nem készültem matekra – mentegetőztem majd bevágtam egy kamu vigyort.

 Kyungék vállat vonva visszafordultak és figyelték az utat. Először Kyung házát céloztuk meg ahol nem sokra rá oda is értünk. Megbeszéltem Jiho anyjával hogy elkérem a fia füzeteit és írok neki vázlatot, hogy ne maradjon le túlságosan. Persze egyből bele is egyezett. A kapu elé érve megköszöntem a fuvart majd fáradtan vonszoltam fel magam a lépcsőkön.

 -Megjöttem! – kiáltottam, majd magam után csaptam az ajtót . a cipőimet hámoztam le magamról, amikor anyám ért elém.

-Apád mesélte mi történt Woo Jiho-val. Most milyen az állapota, mi van vele? – érdeklődött.

-Már rendben van, de még benn kell maradnia – feleltem fáradt, szomorkás hangon. – Mikor lesz vacsi? – váltottam témát.

- Negyed óra  – Kiáltotta anya miközben már visszaért a konyhába.

 Ez idő alatt átöltöztem és felvettem valami kényelmesebb otthoni öltözéket. Rápillantottam Jiho füzeteire és egyszer csak azon kaptam magam, hogy mélyen belemerültem a tanulmányozásába. Sok helyen fel volt irkálva hogy „Nacseo”. Törtem a fejem, hogy vajon mit jelenthet. Gondolom valami rappel kapcsolatos, vagy valami művésznév lehet. Majd holnap Kyungnál rákérdezek.

- Kész a vacsora! – Jött a hang a konyha felől én pedig gyors léptekben rohantam az asztalhoz.

Csendben fogyasztottuk az ételt.

- És hogy megy a suli? –törte meg a csendet apa.

-Jól! – Vágtam rá.

Gyorsan betömtem az utolsó falatig a vacsorát majd visszaszáguldottam a szobámba tovább tanulmányozni Jiho füzeteit. A füzet hátuljában találtam pár dalszöveget is . Ezek elképesztőek. Fogtam egy üres noteszt és ahol találtam dalszöveget, azt mind lekörmöltem. Jiho és Kyung sokszor szokott este hívni és mindig jókat nevetünk. Fel kéne hívnom. Kicsúsztattam a zsebemből a telefont majd tárcsázni kezdtem. Kicsöng…

Zico szemszög:

Épp unottan lapozgattam a kis papírkáimat, amikor telefonrezgésre lettem figyelmes. A kijelzőn Minji volt kiírva és bájos képe volt középen. Egyből a kezembe kaptam a készüléket és felvettem.

-Szia Minji! – szóltam bele boldogan. – Köszönöm még egyszer hogy elhoztad a lapokat legalább nem unom szét a fejem. Na és hogy vagy?

-Hali! Jaj, ugyan szóra sem érdemes. Én jól, de inkább az a fontos hogy te veled mi van? Nem fáj a fejed? – hadarta. Milyen aranyos hogy aggódik értem. Mosolyt csalt az arcomra.

-Semmi bajom sincsen amióta kaptam fájdalom csillapítót. De az óta már írtam egy új rap részt. – válaszoltam.

-Ennek nagyon örülök. Holnap megmutatod?Kérlek!

-Persze szívesen. Mikor jössz?

-Suli után nem baj, ha beugrok?- kérdezte halkan.

-Dehogy, örülök ha jössz, de majd szólj Kyungnak, hogy ő is jöjjön meg kell valamit vele beszélnem.

-Rendben , akkor felhívom, ha valamire szükséged van, hívj bármikor kereshetsz. Szia, Jó éjt és gyógyulj meg gyorsan.

Miután letetettük nem tudtam kiverni a fejemből a szavait és a lágy hangját. Újra és újra átjátszottam a fejemben a történteket közben csak végig rá gondoltam. Nem sokra rá a nővér hozta a vacsorát. Hát nem a kórházi koszt a legminőségibb kaja, de az éhség miatt ez most nem igazán izgatott. És a kedvenc italom, amit Minjitől kaptam egy fokkal jobbá is tette az ízeket. Valamit tennem kell, hogy ne szeressek bele az legjobb barátomba, de lehet, hogy már késő. Ki kell találnom valami olyat, amitől nem, bántom meg. Talán ha kerülöm sikerülni fog elfelejteni. Legszívesebben vele lennék egész nap, de ha a karrieremet akarom építeni, akkor nem, jöhetek vele össze, ha még közelebb kerülök hozzá sokkal rosszabb lesz. Hiányozni fog az biztos. Miközben ezeken a dolgokon agyaltam szépen elment az idő. Jobb lesz ha kipihenem magam holnap amennyit lehet dolgozni fogok a dalokon. Leoltottam a lámpát és hamar elnyomott az álom…

Minji szemszög:

Egy csendes kis parkban üldögéltem nyugodtan. Figyeltem a járókelőket és élveztem a napsütéses időt. Boldognak éreztem magam, de még is olyan üresnek valami hiányzott. Egyszer csak egy ismerős hang csapta meg a fülem majd láttam, hogy fut felém. Jiho rohant tárt karokkal felém majd egy hatalmas öleléssel kísérve jó reggelt kívánt. Csodálkozva tekintettem rá, meg se bírtam szólalni.

-Mi az picim, a csók hol marad ? – mondta aranyosan. Én csak tátottam a számat és nem tudtam most mi van. Zenét kezdem hallani. Bigbang. Várjunk hisz ez csak az ébresztőm. Ekkor döbbentem rá, hogy ez csak egy álom volt. Kimásztam a puha ágyból és készülődni kezdtem. Késésben voltam, sietősen összekaptam magam és száguldottam le a lépcsőkön. Min már ott várt:

-Szia na, mi van bealudtál? – kérdezte.

 -Igen bocsi hogy késtem.

-Semmi gond, de siessünk, nem akarok fejmosást. és Jiho hogy van mit mondott az orvos- kérdezte kíváncsian . Én csak megálltam a személy neve hallatán és végig pörögtek a szemem előtt azok a pillanatok, amikor szenvedni láttam . Rettenetesen éreztem magam, de lepleztem és kis idő után választ adtam a kérdésre.

- Már jól van, de benn kell maradnia. Agyrázkódása volt és sok vért vesztett. - adtam a választ halkan. Ezekre a szörnyűségekre gondolva legszívesebben bömböltem volna, de nem akarok semmi ilyet tenni Min előtt. Bár mondjuk már tegnap sírtam mindenki előtt. Remélem nem fognak ma emiatt piszkálni. Az kéne még, hogy mindenki csesztessen. Az iskola folyosóján megpillantottam Kyungot és gyors léptekkel futottam felé.

- Sziaaa! Jiho haverkánnak hiányzunk el kéne ma hozzá menni – vetettem fel az ötletet hatalmas mosollyal.

Kyung szemszög:

-Benne vagyok. De szerintem most inkább siessünk órára egy perc múlva csengetnek – vágtam rá.

Bírom Minjit, de amikor hárman voltunk akkor voltak igazán jók a szünetek. Látszott rajta hogy megviselték a történtek, muszáj lesz felvidítanom. Majd ha kiengedik Jihot elmegyünk valahova szórakozni és akkor biztos jobb kedve lesz. Agyaltam, hogy hova is mehetnénk és közben belépett az osztályba a tanár. A jelentés után kezdetét vette a matek óra. Az a tantárgy, amibe jó vagyok. Szemeim szinte a táblára voltak tapasztva. Az óra közepén ránéztem Minjire . Épp nagyban körmölte hatalmas sebességgel a táblára felírt dolgokat. Ekkor vettem észre, hogy egyszerre két füzetbe ír. Felcsillant a szemem mikor leesett biztos elkérte Jiho füzeteit, hogy jegyzeteket írjon ne, hogy lemaradjon a kórház miatt az anyagban. Igen kedves tőle. Az órák unalmasan teltek majd eljött az ebédszünet ideje. Azonban ma inkább egy kevésbé kedvelt 3 személyes helyre ültünk. Csendben elfogyasztottuk az ebédet és egy szót se szóltunk senkihez. A menza nyüzsgésében hallani lehetett, ahogy rólunk és a tegnapi napról susmognak. Próbáltunk nem odafigyelni de Minji besokallt és kifutott az étkezőből. Min és én egymásra néztünk majd futni kezdtem utána.

-Minji! –ordítottam el magam.

-Nyugi Kyung csak ki jöttem levegőzni. – Szólt vissza halkan és kerülte a tekintetem.Mikor odaértem szorosan átöleltem.

-Ne foglalkozz a többiekkel! Tudod milyenek, mániájuk pletykálni és csámcsogni mindenen. Min, én, sőt még Jiho is azt szeretné, ha lesz*rnád őket. – Már a sírás szélén állt, de visszatartotta könnyeit.

-Rendben köszi. – nézett a szemembe és egy kisebb mosoly hagyta el a száját. – Kyung..K- Kérdezhetek valamit? – Dadogta félénken.

-Igen, persze bármit. –vágtam rá.

-Mit jelent az, hogy Nacseo?

-Jiho művész neve. De miért érdekel ennyire? - kérdeztem csodálkozva. Nem számítottam erre a kérdésre.

-Jaj , semmi csak kíváncsi voltam, mert láttam felírva és nem tudtam hova tegyem. –hadarta.

-Mindent értek, de jó lenne visszamenni az étkezőbe elég keveset ettél ma nem lenne jó ha a végén te is kórházba kerülnél . - Bólintott egyet majd együtt visszaballagtunk a tálcánkhoz…

Zico szemszög:

Jó sokat aludtam. A reggeli vizit után egyből visszaaludtam és egészen 11 óráig nyomtam az ágyat. Úgy terveztem, hogy a lehető legtöbbet fogok dolgozni a dalokon, de nem kalkuláltam bele azt, hogy bealszok, ezért egyből nekiálltam tovább gyakorolni, de dupla olyan erőbedobással. Közbe-közbe Minji-re terelődtek a gondolataim, ami lelassította a munkát. Még ma ki kéne találni, hogy verhetném ki a fejemből. Mázlimra egyedül voltam a kórteremben ezért el tudtam próbálni az adott rap részleteket. Annyira belemerültem, hogy pillanatok alatt elszállt az idő. Kyung és Minji pedig betoppantak.

-Szia Jiho ! Hogy vagy? –kérdezték.

-Remekül akár haza is vihetnétek – kuncogtam – És veletek? Hiányoztam?

- Nélküled nem az igaziak a szünetek – szólt Kyung – és jól vagyunk, köszi kérdésed.

Jól elbeszélgettünk mindenféle témákról és sokat nevettünk. De eszembe jutott, hogy valahogy meg kell oldanom, hogy, elfelejtsem Minjit anélkül, hogy megbántanám. Jobb ha hyungtól kérek tanácsot. Addig vetetek olyan finom italt amilyet tegnap kaptam.

-Minji ha adok, pénzt le tudnál menni az automatához venni nekem innivalót? Engem nem engednek le. –kérdeztem félénken.

-Persze szívesen, de nem kell kifizetned. – pattant fel – Mindjárt jövök.

-Kyung muszáj segítened. – fordultam hozzá mikor Minji már elég messze járt.

-Nekem? Még is mibe? – nézett rám kerek szemekkel. –Megakadtál az írásban?

-Jaj nem dehogy . – Csóváltam a fejem. – M-Minjiről van szó – dadogtam.

-Hallgatlak.

-Tudod azt hiszem – csuklott el a hangom – bírom

- Úgy? – nézett rám kíváncsi szemeivel. Amire aprót bólintottam. –És én mibe tudnák segíteni?

- Szeretném, őt elfelejteni mielőtt még fájdalmat okoznék neki.

Minji szemszög:

Sétáltam vissza a kórterem felé, amikor az én nevemet hallottam . Még messze voltam ezért csak pár szót tudtam kivenni a beszélgetésből . „Szeretném elfelejteni” ennyit szűrtem ki majd a kíváncsiság miatt gyors léptekkel szaladtam a kórterem ajtajába majd megtorpantam.

-Az lenne a legjobb, ha elfelejtenénk egymást és úgy viselkednénk Minjivel mintha nem ismernénk egymást.Ha nem ez lesz, lehet, hogy nem fog összejönni az álmom. – ledöbbentem egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Rettenetesen éreztem magamat, könnyeimmel már nem bírtam . Sok volt ez nekem . Berontottam a kórterembe és …

Remélem tetszett a fejezet várom a véleményeket ^^ :)