2013. május 22., szerda

Bye bye friends? 13.rész






13. rész:
Zico szemszög:


Mikor kiderült, hogy Pufi is nyert boldog voltam. Azonban nagyon meglepett G-dragon viselkedése. Miközben beszélgettünk vele végig nyomult rá és megbámulta Mimit. Egy ideig tűrtem és mondogattam magamban hogy „Csak kedvességből” azonban mikor megláttam GD nézését és kacsintását elöntött az ideg. Inkább kimentem levegőzni mielőtt valami meggondolatlant tettem volna. Neki dőltem a falnak és próbáltam nyugtatni magam. Teljesen megőrített a gondolat hogy esetleg mással lenne együtt Ő. Lehet, hogy túlreagálom?  A koncert már egy ideje elkezdődhetett. Egyszer csak a telefonom hangja zavarta meg a csendet. Nem akartam senki fejét leordibálni akárki is keresett. Most nem vagyok olyan kedvemben, hogy felvegyem. Az illető igen kitartó volt mivel már hatodára hív, de még mindig nem néztem meg ki lehet. Ha fontos írjon üzenetet. Mikor már untam a hívogatásokat felvettem , de már késő volt ekkora már letevődött a hívás és nem hívott újra. Basszus hisz ez Minji volt. Biztos aggódik. Épp amikor felhívtam volna jött Kyungtól egy üzenet:

„ Hé, haver merre vagy?? Minji aggódik érted. Amióta elmentél megállás nélkül keres. Mérges vagy rá? Azért írj, hogy minden rendben van e.”

Azonnal felhívtam Minjit…
- Hallo? – szólt bele halkan. Feltehetőleg az egyik folyosón van.
- Szia, Mimi! Bocsánat hogy nem vettem fel, de rossz volt a kedvem és nem akartam senkivel se kiabálni.
- Te idióta inkább kiabálj, nem érdekel. Tudod, hogy mennyire aggódtam? Az se érdekel, ha elmondasz, mindennek csak had tudjam, hogy jól vagy. Mindent átnéztem és már fél órája kereslek. – hadarta ingerülten.
- Sajnálom, sajnálom, és még egyszer sajnálom. Itt vagyok az épület előtt csak kijöttem egy keveset levegőzni. – miután ezeket kimondtam lecsapta a telefont. Próbálgattam hívogatni, de nem kaptam választ. Ekkor futva ért elém és durcás tekintetével nézett rám. Tényleg illik rá a Pufi becézés.
- Legalább szólhattál volna, hogy elmész. – ordította majd elkezdte a mellkasomat ütögetni. – Még is mire gondoljak, ha egy szó nélkül elmész és még a telefonodat se veszed fel? – csuklott el a hangja és egyre kisebbeket ütött majd mikor lehúzta a kezét átöleltem.
- Nem tudom elégszer elmondani, hogy sajnálom. De szörnyű volt látni, ahogy más rád hajt. –hajtottam le a fejem és ekkor ő is átölelt.
- Te buta tudd, hogy téged szeretlek. Miattam jöhet, a szőke herceg fehér lovon nekem te kellesz kis bolondom. – nyomott puszit az arcomra. – Menjünk be, ha már a koncert elejéről lemaradtunk.
Megnyugodtam, hogy nem haragszik és bementünk a koncertre. Ezek után már végig szórakoztunk a dalokat Minji a magasba tartotta a sárga világító koronát és együtt énekeltük a kedvenc dalainkat. A koncert után hazakísértem és én is haza ballagtam…


Kyung szemszög:


A koncert kezdete után Minjit vettük észre, ahogy kétségbe esetten keres valakit. Odamentem hozzá és megkérdeztem mi a gond ez alatt pedig kisétáltunk a folyosóra. Ő csak szipegve próbált válaszolni:
- Jiho elment és nem veszi fel a telefont. Mikor utoljára láttam idegesnek tűnt. Félek, hogy valami baja esett. Mi van, ha baleset érte? – nézett rám kétségbeesetten. Én pedig átöleltem, hogy kicsit lenyugtassam majd gyorsan küldtem egy üzenetet Woo Jihonak. Nem sokra rá csörgött Minji telefonja. Kapkodva felvette a telefont majd beleszólt.
- Hallo? –  elkezdett beszélni vele a telefonba ezért  úgy gondoltam innen már minden rendben lesz és visszamentem Min-hez. A koncert javában folyt, de ő eltűnt. Gondoltam várok egy keveset hátha csak mosdóba ment. Már negyed órája nem jött vissza muszáj lesz felhívnom. Nem is tétováztam tovább gyorsan tárcsázni kezdtem.
- Min minden rendben? – szóltam bele egyből.
- Kyung… azt hiszem, nem érzem jól magam. – nyöszörögte.
- Mi történt? Hol vagy? Azonnal oda megyek. – hadartam a telefonba kétségbeesetten.
- Semmi komoly nem történt ne aggódj.
- De aggódok, legalább mond meg hol vagy?
- A mosdóban. – Ez után lecsaptam a telefont és futni kezdtem a mondott helyszín fele. Épp imbolyogva csoszogott ki Min. Sápadt volt és a homloka lángolt.
- Hisz te rettenetesen vagy most azonnal hazaviszlek. – kezdtem el húzni, de ő visszarántott.
- Már annyira vártam ezt a koncertet, és hogy veled legyek egy kis betegség nem akadályozhat meg.
- De hisz alig állsz a lábadon. Ne szenvedj! Máskor is lesz koncert és az egészséged fontosabb. Gyere… Majd viszlek, nehogy itt eless nekem. –mondtam majd a hátamra vettem őt.
- Várj! Hova viszel. –kezdett el kapálózni.
- Haza. – böktem ki röviden.
- Ne! Ha apa megtudja, hogy betegen eljöttem a koncertre tuti szobafogságot ad.  – átgondoltam, amit mondott, de tovább indultam. – Hé, nem hallod, amit mondtam?!
- Nem hozzád megyünk, hanem hozzám. Amíg jobban nem leszel, addig ott leszel. – Magyaráztam.
-  De a szüleid… meg az én szüleim hogy magyarázom el nekik? - motyogta kétségbe esetten.
- Az én szüleim épp elutaztam három napra te meg majd azt mondod, hogy Minjinél vagy. És az öcsémet meg elviszem, moziba úgy pedig tartani fogja a száját. – Mivel tudta, hogy úgy se beszélhet le ezért hagyta, hogy tegyem, amit akarok. Mikor hazaértünk megbeszéltem Saehimmel és Channal hogy ne mondják el a szüleinknek ezt a kis vendéglátást. Felvezettem Min a szobámba majd megmértem a lázát. 
- 39.5 – olvastam le. Az ágy szélére készítettem neki pár kényelmesebb ruhát. –Ezeket vedd fel és feküdj le. Mindjárt hozok lázcsillapítót… ja és nem fogadok el semmi féle tiltakozást. – Mondtam majd loholtam a konyhába gyógyszerért és teát csinálni.
- Hyung, ennyire fontos neked ez a lány? – szólt a hátam mögül az öcsém. 
- Chan ! Menj aludni késő lejár. – próbáltam betessékelni a szobájába.
- És te? Neked nem kell aludnod? – nyavalyogta.
- Én is mindjárt megyek, csak még megvárom, hogy elkészüljön a tea. – végül csak legyintett egyet majd ásítva becsoszogott a szobájába. Összedobtam Minnek egy kisebb vacsorát is majd halk léptekkel bementem a hálóba. Amikor beléptem az ajtón tele volt a kezem. Az ajtó a huzat miatt hírtelen becsapódott és Min felkelt rá.
- Bocsi hogy felébresztettelek. Jobban vagy? – tettem fel a kérdést mialatt a kezemben lévő tálcát az éjjeli szekrényre raktam. Bólintást kaptam válaszul majd megfogtam a homlokát. Még mindig nagyon forró volt, de mintha egy kicsivel lejjebb ment volna. – tessék, vedd ezt be. – nyújtottam felé a bögrét és a lázcsillapítót. Ezután a fürdőbe siettem és egy kisebb törölközőt beáztattam hideg vízzel majd Min homlokára terítettem.
Igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy minél előbb meggyógyuljon. Küldtem egy üzenetet Miminek ,hogy falazzon nekünk.
Szia Minji. Légyszi tegyél meg valamit. Mond azt Min anyjának, hogy nálad van. „
A válasz gyorsan megérkezett:
Ok. De majd mondjátok el mi történt.”
Egy gonddal kevesebb. Óránként mértem a lázát és végül hajnali fél 4 kor lement 37.2-re. Már igen kifáradtam ezért ledőltem Min mellé az ágyba pihenni.


Min szemszög:


Már a koncert előtt volt hányingerem, fejfájásom és szédülésem, de véletlenül se akartam kihagyni a koncertet. Mivel elég sápadt volt az arcom bekentem alapozóval és gyógyszert is vettem be. A koncert elején még semmi gond sem volt azonban nem sokkal a kezdés után szörnyen éreztem magam. Sietve megindultam a mosdó fele. A tüneteim rosszabbodtak.  Ha a hányinger nem lett volna elég még a fejem is jobban hasogatott. Leöblítettem az arcom abban a hitben, hogy jót tesz, de nem volt hatása Egy ideje már benn gubbasztottam amikor Kyung hívott.  Most már muszáj lesz elmondanom, hogy nem vagyok a toppon. Nem akartam, hogy aggódjon, de ezt már elszúrtam. Próbáltam kibicegni a mellék helységből és mire kiértem Kyung is odaért. Haza akart vinni, de én ellenkeztem. Végül sikerült elérnem, hogy legalább a szüleim ne tudják meg hogy betegen eljöttem. Szorgosan ápolt én pedig bűntudatot éreztem, hogy ennyi gondot okozok neki. Lassan az Ő ágyában álomba merültem. Az álmomban. egy kutya volt, akit sétáltattam etettem. kényeztettem és simogattam. Az aranyos kis állatot miközben simogattam a füves rét átváltozott egy hálószobává. Ekkor kinyitottam a szemem és azon kaptam magam, hogy a mellettem fekvő Kyungnak simítok végig a hátán. Elrántottam a kezemet ijedten róla majd kétségbeesetten reménykedtem, hogy nem kelt fel.
-  Miért hagytad abba? – nyöszörögte rekedtes hangon. Feltehetőleg még félálomban volt. Háttal fordultam neki és csak csenden feküdtem. Mi van, ha kihasználta az alkalmat, és amíg aludtam… úr isten. Nem Kyung nem olyan. – gondoltam. Két kar húzódott át a derekamon, amitől megrezzentem. Szemei még csukva voltak és szuszogott. Meg nyugodtam, hogy alszik és pár perc után én is visszaaludtam.


 Zico szemszög:

Kellemes reggelre ébredtem. A nap sugarai átjárták a szobám és olyan érzésem volt, hogy remek napnak nézek elébe. Első dolgom volt, hogy Minjinek küldjek egy jó reggelt, SMS-t. Leültem a gépem elé és órákig dolgoztam a számokon. Az volt a tervem hogy délután áthívom Mimit. Sokat számít, hogy mit gondol a dalokról. Teljesen bele voltam merülve a munkálatokba, amikor kopogást hallottam.
- Woo Jiho azért enned is kellene már délután egy óra és te még ki se jöttél a szobádból. – nyitott be anyám. Hogy mi? Már ennyi az idő? Pillantottam az órára majd az asztalhoz sietve gyorsan betömtem az ételt. A biciklimre pattanva elindultam Mimihez. Odaérve bepötyögtem a házszámuk és vártam. Egy-két csengetés után. Beleszóltak:
- Ki az? – kérdezte a férfihang.
- Woo Jiho és Minjit keresem. – válaszoltam hirtelen.
- Na, jól van. Vigyázz ám a húgommal, ha egy haja szála gördül…- kezdett bele, de kis recsegés után más vette át a szót.
- Bocsi. Ne is foglalkozz, vele mindjárt megyek. – hallatszódott Minji hangja. Ekkor kinyomta a kaputelefont én pedig vártam. Tíz percre rá megérkezett és bájos mosolyával és egy öleléssel fogadott. – Még egyszer bocs a tesóm miatt.
- Jaj nem számít. Inkább induljunk felvettem pár új számot és kíváncsi vagyok a véleményedre. – Felpattantunk a biciklimre és száguldottunk egyenesen a lakásom fele. Az út alatt szorosan át ölelt, míg én csak némán tekertem. – Itt vagyunk.  – szálltam le. Megfogtam apró kezét és futottam fel vele a lépcsőkön. A szobához érve előre engedtem majd a géphez sietve leültem ő pedig az ölembe huppant. Beindítottam a számot, amin annyit dolgoztam.
- Milyen? – néztem rá félénken.
- E-ez eszméletlen – nyomott puszit a számra. – Már most olyan profi vagy, hogy több millió embert lekörözöl. Tényleg megmutatod, hogyan csinálsz zenét? Mindig is kíváncsi voltam rá. – kért meg.
- De. – Kaptam elő egy lapot. – Először is írjunk egy jó kis szöveget.  – A szavak csak úgy jöttek én meg körmöltem az épp eszembe jutó sorokat és a fejemben már összeállt a dallam. Mimi csak ámulva nézte a munkálkodásom. Neki álltam az alap összeállításának és szép lassan meglett a dal. Már csak a feléneklés volt hátra. Úgy hogy Pufi itt volt mintha könnyebben ment volna minden. Jól szórakoztunk egész délután. Egyszer csak Kyung hívott…
-  Segíts! – szólt bele kétségbeesett hangon…

[Bocsi ha helyesírási hiba van benn. De remélem megdobtok egy kis véleménnyel :$:33]

4 megjegyzés:

  1. nagyon,nagyon,nagyon ....... jó lett ^^
    kyng meg min-nek szurkolok ^^
    nagyon várom a kövi részt :))
    kivánci vok h mi lesz ^^

    VálaszTörlés