2013. április 9., kedd

Bye bye friends? 8.rész



Bye bye friends? 



 [Nyha nagy nehezen megjött ez a rész is .  Hát ez lett eddig a leggagyibb >_< , de igyekszek a kövivel és minőségre jobbat csinálni :3 . Azért remélem élvezni fogjátok ezt a rövidke részt és megszántok pár véleménnyel, hozzászólással. ]

8. rész:Nem merem...

Zico szemszög:


Miután Kyunghoz értünk széles vigyorral fogadott. Lehuppantunk a székekre majd beszélgetésbe kezdtünk:
- Látom kibékültetek. – mosolygott tovább. Mi pedig csak bólintottunk. – Jiho holnap meg kéne össze kéne rakni pár dalt. Mit szólnál hozzá, ha holnap átmennék és megcsinálnánk. Akkor lenne időnk kidolgozni a dalokat.
- Rendben addig végezd el az utolsó simításokat a szövegeden, hogy holnap már csak az alapot kell megcsinálni. – hadartam mondatom majd Minjire néztem, aki csak csendben figyelt. Összeért a tekintetünk amire, elmosolyodott egy aprót. – Ám de nem csak ezt a dolgot kell megbeszélnünk. – csaptam össze a tenyereim. – Mint tudjuk nem kellemes dolog történt tegnap Minjivel, ezért meg kell akadályoznunk, hogy hasonló dolog forduljon elő. - Kyung még nem értette mire célzok.
- Hogy érted? – nézett kíváncsian.
- Mostantól mindig kísérjük haza Minjit . Meg lesz beszélve hogy mikor ki. Nem szeretném, hogy többször baja legyen. – Erre a reakció a mellettem ülő lánytól egy boldog ölelés volt és egy szó, amit a fülembe súgott.
- Köszönöm.
- Igazad van nem kéne, szegényt ezek után egyedül hagyni én benne vagyok . és ma ki kíséri haza?
- Kezdem én. – vágtam rá. Igazából szerettem volna befejezni, amit a parkban elkezdünk. – Persze csak ha ő is benne van.
Bólintott majd majszolni kezdtünk a pizzát farkas éhes voltam ezért az egészet betömtem. Közben Kyungal beszéltünk egy új regényről, amit nem rég olvastunk és egy új nem rég kiadott játékról. Szó volt a filmekről ahol Minji is rengeteget szólt bele a témába és felvetette:
- Egyik nap, ha ráértek nem nézünk meg egy filmet?
- Ez remek ötlet. - fordultam felé. – részemről oké.
- Je! Én is én is. – pattogott Kyung.
Láttam, hogy Minji szenved az utolsó két szelettel majd erre rá is kérdeztem, hogy megerősítsem a gondolatom. Aprót bólintott a kérdésemre majd megkérdezte, hogy kérek e. Elfogadtam az ajánlatát majd tátottam a szám várva, hogy beletegye az ételt.
- Mi vagy te madár fióka? – kuncogott. – Meg ne rágjam helyetted? Na, gyere te óriás bébi. – majd a számba nyomta a pizza végét.
- Efzhdg mhárhd kihűlt – motyogtam teli szájjal, amire mindketten szakadni kezdtek a röhögéstől.
 Más érdekes nem is történt még pár vicc és beszélgetés után elment teljesen az idő, és amikor az órámra néztem. Hét órát mutatott.  Minji már fel is állt és belekezdett monológjába.
- Még sok a tanulni valóm van, ezért sajnos nekem haza kell mennem. Köszönöm a délutánt nagyon élveztem remélem legközelebb is elmegyünk így valahova.
- Várjunk csak! Most beszéltük, meg hogy haza kísérlek, most le ne pattints. – húztam mosolyra a szám.
- Nem foglak. – vigyorodott ő is el. – de akkor csipkedd magad.
- Szerintem akkor én is elindulok. – állt fel Kyung.
Lepacsiztam vele majd Minjivel karöltve elindultunk mi is. Út közben összehúztam szemeim és felvettem egy gondolkodó pózt.
- Te meg mit csinálsz. – kuncogott. – olyan fejet vágsz, mint egy láma.
- Kérlek, szépen agyalok. – mondtam komoly hangon.
- Hát mit ne mondjak, elég viccesen agyalsz. És megtudhatnám min? – érdeklődött kíváncsian.
- Mindenkinek van valami beceneve csak neked nem. Ezen muszáj lesz változtatni. – böktem ki.
- És mégis miért tán nem tetszik a nevem?
 - Erről szó sincs, csak kell neked egy becenév, de mi is? – törtem a fejem tovább majd felkiáltottam. – Meg van! Angyal bögyörő. – mondtam elváltozhatott hangon . Körülbelül egy retardáltra hasonlíthattam.
- Na, ne szórakozz. –Csapott a vállamba majd, mind ketten nagy nevetésbe kezdtünk.
- Na, jó majd holnapig kitalálok valami hozzád illőt.
- Helyes, de nekem valami szép legyen. Megértetted Nacseo? –emelte fel mutatóujját.
- Megbeszéltük. Látom a kisasszony most rendesen felöltözött még kabátot is vett. Talán nem volt kényelmes a pulóverom? – pillantottam a szőrmés csuklyával ellátott kabátra.

- De kényelmes volt csak nem akartam megfázni.– legyezett kezeivel. Mentünk egymás mellet. Kis ideig mind ketten a földet bámultunk majd hirtelen felindulásból megálltam és elé léptem. Ő is abbahagyta a gyaloglást mikor pedig elé álltam tekintetünk összeért. Elmélyedtem tekintetében majd selymes hangjával beszédbe fogott.
- Miért álltunk meg? – tette fel a kérdést.
- Valamit meg kell, kérdezem. – motyogtam félénken. Majd lenyeltem a torkomban lévő csomót és próbáltam kinyögni. – Le… le… lenne kedved holnap neked is átjönni? – basszus nem ezt akartam kérdezni. De nem merem megkérdezni azt, amit eredetileg akartam. Félek, hogy olyan választ kapok, amitől teljesen a padlón leszek. Jobb, ha majd később kérdezem meg. Most még nem állok rá készen.

- Persze. Szívesen, ha nem zavarok.  – mosolyodott el. – És egyből suli után mentek vagy előtte mentek máshova is?
- Egyenesen oda. Miért, laksz ilyen közel a pizzázóhoz? Ez nem ér. – siránkoztam.
- És téged miért zavar, hogy közel lakom?
- Hát.. mert miért ne? – vágtam rá. Nem akartam, hogy elmenjen, de feltartani sem. A kapuhoz érve beszédhez fogott.
- Jó volt a mai nap vége. – mosolygott. – De sajnos mennem kell. Holnap már jössz suliba? – bólintás volt a válaszom. – Akkor úgy is találkozunk. Szia. – fejezte be mondandóját majd egy ölelés után elment. A kapu előtt hallgattam, amíg a lépcsőn trappol majd mikor ajtó csapódással abbamaradt a zaj, meggyőződtem róla hogy hazaért elindultam én is.
Már besötétedett az ég. Szöul utcáin sétálgatva zsebre vágott kézzel ballagtam hazafelé a homályosan világító utca lámpák alatt. Az agyam azon kattogott, hogy mikor és hogyan kérdezzem meg Minjit. Szeretném, ha a barátnőm lenne, de félek a visszautasítástól. Elhatároztam, hogy este felhívom Kyungot hogy tanácsot kérjek. Ez alatt a gondolat menet alatt egy szám járt a fejemben.  Az új bigbang szám volt. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy halkan dúdolom, közben a fejemben pedig az a pár sor jár, amit megjegyeztem a dalból.


Igen (a szerelem fájdalmas) ajánlom minden összetört szívű embernek.
Egy régi láng, csak üvöltsd a nevemet!
Torkig vagyok a szerelmes dalokkal. Igen utálom őket.
A pillanat a mienk.... hazugságok.

Nélküled  a boldogság nem talál rám.
Könnyeket sem hullajthatok. Nem akarok tovább élni.

Ez a baromság, tönkretesz engem. Beleőrülök, ha rád gondolok
Látni, akarlak, de megmondtam, hogy nem, ennyi volt (ott leszek).”


G-dragon mindig is jó szövegeket ír. Egyszer majd utolérem. Miközben a dallal és a gondolataimmal voltam elfoglalva lassan haza értem. Miután kijelentettem, hogy megjöttem, az ideges bátyám tekintete fogadott.
- Woo Jiho! Még is mit képzelsz magadról? – emelte fel a hangját. Nem értettem mi lehet a baja hisz nem tettem neki semmi rosszat… illetve a kórházi kiszökés, esetleg de az miért, bökné a csőrét? Gondoltam az lesz a legegyszerűbb, ha kerek perec rákérdezek.
- Mi a baj? – Erre válaszul egy pofon volt. Micsoda ismerős válasz. Manapság az emberek csak verekedéssel tudnak magyarázni? Hát szép mondhatom. – Ezt most miért?
- Még kérded? Azt hiszed, ha elszöksz, akkor menő vagy, esetleg emiatt jobb rappernek tartanak? Vagy azt gondoltad, ha megríkatod anyát az jó? – Húzott be egyet, amitől elestem. Hát rohadtul tévedsz.
Eközben az említett személy berohant majd odafutott hozzám és átölelt.
- Taewoon! Most jött haza a kórházból Jiho és vered hát erre tanítottalak? – nézett szomorú csalódott szemeivel. – És alaptalan a kirohanásod. Nem csinált semmi rosszat biztos van valami rendes magyarázat, hogy miért ment el tegnap. És nem azért sírtam. Az bántott, hogy az én pici fiam már nem osztja meg velem a titkait. – Mikor végig hallgatta a mondandóját lehajtotta fejét és csenden kiment. Csak az ajtófélfánál mormogta halkan.
- Mázlid van Jiho te vagy az öcsike, akit mindig csak a kedvenc és megmenekül a büntetés alól.
- Most már elmondod, hogy miért osontál ki tegnap. – fordult felém és barna szemeit rám szegesezte. Nem nagyon akartam közhírré tenni, hogy mit tetem, de ilyen helyzetben muszáj elmondanom. Kamuzni meg nem kéne, csak még jobban elásom magam. Szóval kitálaltam.
- Úgy kezdődött az egész, hogy még Minjivel telefonáltam. Ő ment haza gitárról meg beugrott boltba. Már késő lejárt, amikor hazafelé tartott és épp mondta, hogy a kórház mellett megy át és szívesen felmenne, de sajnos már lejárt a látogatási idő. Egyszer csak recsegést hallottam a vonalban és hogy Minji segítségért kiált. Gondolkodás nélkül összekaptam magam majd rohantam le hozzá. Egy férfi volt rácuppanva és nem hagyta békén. Levakartam róla az idegent majd elvittem a kórház hátsó bejáratánál lévő padhoz. Nagyon félt, és nem mert hazaindulni, ami érthető volt a történtek után. Felajánlottam, hogy haza kísérem, de ő eleinte ellenkezett. Majd rábeszéltem és elmentem vele a lakásáig. – A félreértéses részt inkább kihagytam jobb, ha arról nem tud. – Amire visszaértem pedig már két dühös nővér ordibált velem. – Anya zokogni kezdett és megölelt.
- Tudtam én tudtam, hogy te soha nem tennél rosszat. De ezt miért nem mondtad el? – csodálkozott.
- Nem akartam miatta nagy dolgot. De ez a dolog maradjon köztünk. – kértem.
- Rendben. Na de lassan menjél enni, fürödni meg aludni holnap korán kelsz.
Úgy tettem, ahogy mondta. A finom vacsora után lefürödtem és alvás előtt felhívtam Kyungot .
- Szia, hyung! Lenne egy fontos kérdésem.
- Szia! Mi lenne az?
- Tudod… Minji… - habogtam.
- Áh, mindent értek. Azt eddig tudtom, hogy szereted most mi a terved vele?
- Szeretnék vele járni, de félek megkérdezni.
- Még is miért? – vágott közbe.
- Mi van, ha visszautasít?
- Nem fog! Higgy nekem csak az a lényeg, hogy a megfelelő pillanatban kérdezd meg. –tanácsolta.
- Rendben. Nem is zavarlak, szia – csaptam le a telefont.
Rátöltöttem a telefonomra a Bigbang – Lies-t majd elmentem aludni. Ezúttal könnyen álomba merültem…

5 megjegyzés: