Bye bye friends? 9.rész 1/2

Bye bye friends?

[  Kedves olvasók!Megint egy olyan részhez értem amit úgy éreztem hogy izgalmasabb két részletben felraknom.Alapvetően egész hosszúra sikeredett szóval a második fele szintén  3-szor hosszabb lesz mint az első. 1-2 nap múlva várható hogy kiteszem a második felét , legyen min izgulni. A véleményeiteket mindig szívesen fogadom :3 . Jó olvasást :) ]

9. rész: Váratlanul...

Zico szemszög:

Unottan babráltam a gépemen. Az új dalok alapján dolgoztam és igen fáradtnak és nyúzottnak éreztem magam. Egyszer csak Minji futott be a szobába. Nem tudtam mit keres itt biztos gondoltam biztos anya engedette fel.

- Jiho nagyszerű hírem van. – ugrott a nyakamba vígan. – Európába költözök. De sajnos többet nem fogjuk látni egymást, mert nem jövök haza. Ha csak nem jössz majd olyan nagyszabású turnéra. – ledöbbentem teljesen és a hatalmas meglepettség az arcomra is kiült. – Mi az nem is örülsz? Végre sikerül megismerni a nyugati kultúrát. – Mióta szereti nyugatot? Nem akarom, hogy elmenjen, de ezt nem mondhatom, a szemébe még összetöröm a lelki világát. Fura volt hisz mindig a hazai dolgokért rajongott váratlanul ért a nagy váltás.

- De tök jó hogy ilyen lehetőséged lehet. – erőltettem egy kisebb mosolyt az arcomra. - És mikor indulsz?

- Fél óra múlva megyek a reptérre már mindent becsomagoltam. Csak nem tudtam elmenni a nélkül, hogy el ne búcsúzzak el tőled. – Na, most ez úgy esett mintha gyomorszájon vágtak volna. Még időt sem hagyott arra, hogy feldolgozzam a távozását. Szóval, amikor azt mondta, hogy szeret csak hazugság volt? Asszem soha többet nem akarok senkit se szeretni.

- Ki kísérhetlek a reptérre? – tettem fel a kérdést. Ha már itt hagy, akkor legalább addig hadd legyek vele, amíg csak lehet. – És kivel mész?

- Igen. Ha neked nem gond. Amúgy Minnel, még az ő egyik ismerőse segített szállást szerezni.

Ezek után nem sokat beszéltünk. Busszal mentünk ki a reptérre. Minji cuccait az anyja hozta, ami nekem előnyös volt, mivel annyival többet lehettem vele a végleges búcsú előtt. Mi van, ha nem tudom elengedni? A buszon ülve meredten bámult ki az ablakon. Hozzám se szólt de nem zavart. Teljesen elmélyedtem arca fürkészésében. A reptérig csak őt bámultam, ami fel se tűnt neki csak mikor a reptérhez értünk.

-  Hé Jiho! Ébresztő megjöttünk. – kezdett el kezével legyezni az arcom előtt.

- Ja, jó! – kaptam fel a fejem majd felálltam és lesétáltam a buszról.

- Hamarosan indul a járatom jobb, ha előbb felszállok, nehogy ne engedjenek be. – hadarta miközben édesanyja kezéből vette át a bőröndöket.

- Rendben. De legalább ölelést kapok? – vetettem be a kiskutya szemeket, ő pedig a nyakamba ugrott.

- Vigyázz magadra! Szia! – nyomott puszit az arcomra és elviharzott. Nem tudtam felfogni, hogy tényleg itt hagyott. Nem bírtam ezért utána futottam, de már késő volt. A repülő melyen Ő utazott elszállt és vele együtt a kedvem is. Nem volt kedvem semmihez. Elkezdtem a városba sétálgatni. Nem tudtam kínomba mit tegyek. Nem tudtam mennyi idő lehetett, rég óta bolyonghattam már. Kis idő múlva kaptam egy SMS-t :

„ Melyik járaton utazott Minji? Nagyon fontos!!Ha tudod, hívj!” – Kyung volt az üzenet feladója. Az írás mód alapján baj van muszáj felhívnom. Már is hívtam a számot. Egyből felvette.

- Hyung, mi a baj? – szóltam bele egyből.

- Majd elmondom, először azt mond, meg hogy melyik repülővel utazott Minji. – Szólt bele feszülten.

- Ha jól emlékszem a délután hármas párizsi járattal. – mondtam.

- Basszus az a gép zuhant le. Az előbb volt a híradóba. Rengeteg a halott. Meghibásodott valami és a gép felszállás után nem sokkal…– csuklott el a hangja.

- Hogy mi? Az nem lehet. Tuti tévedés. Kyung nem ma van április 1 ne baromkodj ! – Próbáltam elhitetni magammal hogy ez egy kamu. Földhöz vágtam a telefont és rohantam a reptérre, hogy információhoz jussak. Nem érdekeltek az autók futottam, mint egy őrült. Majdnem elcsaptak, de én csak szaladtam. Letámadtam a reptéren az első ott dolgozót és kifaggattam. Minji is fenn utazott lehet, hogy már halott. Összetörtem és elfutottam vakon. Nem is tudtam merre csak szaladtam…