Bye bye friends? 9.rész 2/2

Bye bye friends?

[Meghoztam a második felét a 9.résznek ahogy ígértem.Remélem izgultatok hogy vajon mi lett Minjivel . :3 Szerintem a mostani rész  egész hosszúra sikeredett. Remélem kapok véleményt. :) Jó olvasást! ^^]

9. rész: Miért őt? 2/2

Zico szemszög:

Földhöz vágtam a telefont majd rohanni kezdtem egyszer csak valahogy nem Seoul-ban voltam. Minji sikolya zsongott a fejemben. Nem értettem mi történhetett.Ekkor hirtelen felriadtam... Csak egy álom volt… Elmosolyodtam rettentően örültem. Álmos fejjel kikászálódtam az ágyból és indultam rendbe szedni magam. Azon törtem a fejem, hogy milyen becenevet adjak Minjinek. Kettő között vacilláltam . A Pufi, mert ha mérges olyan fejet vág, hogy ez lenne a legideálisabb vagy Mimi hasonlít a nevéhez és aranyos is. Összeszedtem mindenem az induláshoz és megindultam. Az úton is csak ez a kettő szó váltakozott. Mimi vagy Pufi? Sok-sok agyalás után a Pufi becézés nyerte el jobban a tetszésem. Lehet majd bedurcizik miatta , de úgy igen aranyos.

Minji szemszög:

Gyönyörű napsütéses reggelre ébredtem. Kapkodva készültem össze a mai napra és rohantam az iskolába. Szerencsére épp hogy csak beértem. Jiho és Kyung már a helyükön ültek és bújták a történelem könyvet. Biztos dolgozatra készültek ezért úgy döntöttem nem zavarom meg őket. Helyet foglaltam majd én is elővettem a töri cuccom. Olvastam két sort a könyvből és egyszer csak böködést éreztem a vállamnál.

- Na, mi van köszönni luxus – vigyorodott el. – Ezt nem úszod meg. – majd csiklandozni kezdett.

- Hagyd abba Kyung! – mondtam kacagva. – Gondoltam nem zavarom meg a lázas tanulásod.

- Jaj mert szerinted te zavarsz. - fejezte be a csikizést. - Apropó meg kéne kérdezni Jihot ki kísér majd ma haza.

- Igazán nem szükséges azzal pazarolni az időtök. Biztos most készülnötök kell a meghallgatásra.

- Ezt meg se hallottam hazakísérünk és kész. –jött oda Jiho - És ha elviselsz, akkor ma is én megyek veled – Miért ne viselném el? Épp annak örülök, hogy vele mehetek.

- Köszönöm. Persze hogy elviseltek nem nehéz asztat. – pedertem meg nem létező bajuszom. Amire kuncogni keztünk.– Szeretek veled haza menni. – nyomtam egy puszit az arcára majd visszafordultam a helyemre és a törire koncentráltam. Lehet, hogy nem kellett volna ezt? Hát már mindegy. Tényleg vajon milyen becenevet talált ki nekem? Már vártam, hogy vége legyen az órának és mehessek Kyungékkal folytatni a baromkodást.

Kyung szemszög:

Az óra első felében dolgozatot írtunk, ami viszonylag jóra sikeredett és rendesen megcsináltam mindent. Aztán azon járt a fejem, hogy szereznem kéne egy csajt. Jihonak ott van Minji de az istenért nem jönnek össze Min nem az én esetem és szerintem arra a magas csoporttársára vágyik. Minjinek mindig róla áradozik az ebédlőben. Az osztály többi része pedig inkább a gazdag nagyképű macsókra bukik. Na, jó inkább térjünk át másra. Ma veszünk fel pár számot Jihonál sokat dolgoztam a dalokon remélem, megfelel majd neki. Most, épp ahogy látom, valami könyvet olvas, a pad alatt csak be ne aludjon rajt, mint múltkor. Miközben kalandoztak gondolataim ajtó csapódást hallottam.

- És akkor bemutatnám az új osztálytársatokat. – felkaptam a fejemet. Új osztálytárs? Hisz lassan már vége az áprilisnak. Egy alacsony lány lépett be a terembe. Körül belül olyan magas volt, mint Minji. „Meg hallgatták a kívánságom?” - jött a fejemben a gondolat. Talán ha ügyes vagyok, összejöhetek vele. Hát próbálkozni lehet. Vajon mi a neve és ki mellé ültetik? Sajnos mellém biztos, nem mert van padtársam. Vagy Jiho vagy Rae mellet kap helyet. Széplány. Lehet, hogy modellkedik. A tanár újra beszédbe fogott.

- SooJin-nak szülei munkahelye miatt Szeoulba kellett költöznie. Kérlek, benneteket segítsetek neki beilleszkedni és próbáljatok kedvesek, lenni. – magyarázott. Közben figyeltem az osztály reakcióját. A lányok egyből azt figyelték, hogy mi nem tökéletes benne, hogy legyen mit kibeszélni tesin. A fiúk repestek az örömtől az új hús láttán kivéve Jihot és Minjit ők ketten szerintem agyilag nem is ezen a bolygón voltak. Észre sem vették, hogy új diák jött. – Akkor keressünk neked egy helyet. – körbenézett a tanár és a két üres helyre mutatott. – Választhatsz, ki mellé ülsz. – Bólintott egyet majd odaszaladt az épp álmodozó Jiho mellé.

Zico szemszög:

A dogát viszonylag jól megírva az óra többi részében csak agyaltam és egy könyvet tartottam a pad alatt, amibe egyszer-egyszer beleolvasgattam. Több dolgot át kellett alaposan gondolnom. Meg kell kérdeznem Őt. De honnan vegyek annyi bátorságot? Közben az álmom ugrott be. Remélem sose fog vele olyan szörnyűség történni. Próbáltam elvonni a figyelmem a regénnyel, ami elég érdekesnek bizonyult. Valahogy minden oldal után késztetést éreztem arra, hogy ránézzek Minjire. Ez ment egy jó ideig: olvasás, felnézés, agyalás. Egyszer összeért a tekintenünk, amin mind ketten elmosolyodtunk. A sorok bújása közben kiábrándított egy ismeretlen hang.

- Szia SooJin-nak hívnak, örülök a találkozásnak. – mutatkozott be. – Mától a padtársad leszek. Kérlek, Segíts beilleszkedni.

- Szia! Ő... rendben. – habogtam még félig a könyvel voltam elfoglalva. Mindig a legjobb résznél zavarnak meg. Nem nagyon figyeltem az arcát miközben beszéltem is csak a cuccaimat pakoltam. – Ja, amúgy Woo Jiho a nevem. – fázis késéssel, de én is bemutatkoztam. Ezek után elkezdett kérdezni mindenfélét. Érdekelte, hogy mi a hobbim meg hasonló kérdések. Gondolom barátkozni akart. Mikor megszólalt a csengő csapot-papot otthagyva rohantam a többiekhez.

- Neked hogy sikerült? – tettem fel a szokásos kérdést dolgozat után.

- Talán 4 –es. – Húzta Minji a száját. – Na és Nacseo nagykövet hol a becenevem?

- Nyugi nem felejtettem el Pufi. – kezdtem el vigyorogni.

- Pufi? Miért? – Fújta fel az arcát. És dünnyögött. – Nem is illik rám.

- De hisz most is olyan fejet vágsz. – kuncogtam. – Kis aranyos pufóka . 

Kiöltötte a nyelvét. Majd ő is nevetett.

- Még gondolkodtam, hogy Miminek foglak hívni, de kíváncsi voltam mit gondolsz a Pufira .

- Mimi? Jaj, ez de aranyos. – ugrott a nyakamba. – Ezt megtartjuk de  ha Pufinak hívsz kapsz ám a fejedre.

Jól esett, hogy örült megérte annyit agyalni rajt. Szórakoztattuk egymást a sok hülyeséggel a többi szünetben. Az órákon igyekeztem behozni a lemaradást, de hála a csodás vázlatoknak, amivel megajándékoztak könnyebb dolgom volt. Matek után a folyosón dumáltunk és vártuk Min érkezését.

- Tegnap adták ki az új Need For Speed-et és meg van, átjöttök hétvégén? – Kérdezte Kyung. 

- Át, ha nem én leszek Jiho ellen. Nem szereti, ha leverem. – szólt Minji. Néztem egy bambán erre, de nem vettem zokon. Igazából igaza van bár… jó lehet, hogy engedek neki.

- Jiho, ma nincs kedved velem enni? – jött oda az új lány.

- Bocsi már mással eszek.  – Legyintettem majd visszafordultam a többiekhez.

- Had jöjjön szegénynek még nincsenek, barátai majd keresünk egy öt személyes helyet. – ellenkezett Mimi. A kis kedves, de nem kell egy új tag a gárdába.

- Öten? – csodálkozott el. Miért mire gondolt? Remélem, nem rám hajt akkor csak nehezebb dolgom lesz Pufinál.- Minji, Én, Kyung, Min és te. – soroltam fel. – Vagy valami nem tetszik?

- Jaj, nem dehogy. Vagyis minden oké. – habogott. Ekkor Min jött ki az osztályából és elindultunk lefele. Miközben lépcsőztünk Kyung nagyban szövegelt mellettem mindenféle témáról. A többiek mind hallgatták. Mielőtt leértünk volna az előttem ment az új csaj és megcsúszott.  Reflexből alányújtottam karjaim és megóvtam egy eséstől.   Mindenki megállt.

- Jól vagy? – kérdezte Kyung meglepetten. Bólogatott majd elengedve őt felém fordult és meghajolás kíséretében mondta a mondókáját.

- Köszönöm. Hálám üldözni fog.       

- Ugyan semmiség szóra sem érdemes. De jobb, ha inkább nem ácsorgunk. Valahogy nincs étvágyam a büdös kuka mellé ülni.   – A nagy egyetértés után baktattunk egy üres asztalhoz. Természetesen ahol volt a baleset azt messziről elkerültük. Minji mellett foglaltam helyet. A másik oldalamra SooJin akart ülni de Kyung beelőzte és a lány felé fordult.

- Nincs kedved mellém ülni? – mosolyodott el.

- Hát nekem mindegy. – húzta a száját majd rám nézett. – Egye fene.

- Hyung. remélem elraktad a felvételekhez szükséges dolgokat. – motyogtam a menza kaja tömése közben.

- Be . – bökte ki tömören.

- Mihez kell? – érdeklődött az új csaj. Ma egész nap kérdezősködni fog?

- Ja, csak pár dalt felveszünk.  – legyintettem.

Ebéd után még volt pár óránk, amit már tűkön ülve töltöttem. Már teljesen a délutánra voltam ráhangolódva.

Az órák után megindultunk...

Én mentem középen Minji és Kyung pedig mellettem. Miközben a város utcáin sétálgattunk olyan érzésem volt, mint ha valaki a nyomunkba lett volna. „Tiszta paranoiás vagyok” – gondoltam. Hamar odaértünk hozzám. Telefonon szóltam anyának hogy ma átjönnek a többiek, mert ő csak későn ér haza. A bátyám ma a csajánál alszik, szóval csak mi leszünk otthon. Már rég óta gyűjtöm a stúdió cuccokat ezért abból nem volt hiány. Kyung kipakolta a dolgait, amíg én bekészítettem a dolgokat és munkához láttunk. Teljesen bele voltunk merülve a dalok kreálásába. Minji is kicsit néhol tanácsokat adott és segített. Először az én részeimet vettük fel és illesztettük az alapra. Jó pár rap részt írtam, eltartott egy darabig, amíg mindennel végeztünk. Kyung részeit is felvettük. Sok szám felvevését elhalasztottuk így is jó sokáig eljátszadoztunk ezekkel a számokkal. Csak úgy repült az idő, de nagyon élveztem az ezzel eltöltött időt. Nagyokat röhögtünk mikor bakiztunk. Minjin és Kyungon is látszott, hogy őszintén jól szórakoznak és boldogok. A közös dal volt az utolsó, amit felvettünk. A Turn Around címet adtuk a dalnak. Ez egy csajozós dal volt, amit még Kyungal találtunk ki egy esős napon.

„Fordulj meg, Fordulj meg
Kérlek, nézz a szemembe. ( A fiúd vagyok)
Hadd, beszéljek veled, Hadd, beszéljek, veled
Kérlek, nézz a szemembe (Kövess)
Ma [éjjel](Elkérem a számod)
Ma [éjjel](Haza megyek veled)
Szóval fordulj meg
Kérlek, nézz a szemembe”

A dal feléneklése közben végig Mimin volt a tekintetem, aki végig mosolyogta a dalt és egymást szemében elvesztünk. A dal alatt eldöntöttem, hogy holnap mindenképp elviszem valahova és minden bátorságomat összeszedve megkérdezem.

A felvételek után…

- Kyung merre mész mehetnénk hárman is. – vetette fel az ötletet Minji.

- Szívesen mennék veletek, de ma buszozok. – motyogta tarkóját vakarva.

- Jó akkor jó utat. – ölelte át. – Majd holnap találkozott.

- Csá , hyung. – pacsisztam le vele.

Csendben haladtunk egymás mellett. Nem szoktunk ilyen csendbe menni ezért megszólaltam.

- És hogy tetszettek a dalok?

- Fantasztikus. Majd legközelebb is jöhetek? – nézett boci szemekkel.

- Ez nem kérdés, persze hogy jöhetsz.

- Jiho… - szólított félénken.

- Igen?

- Á mindegy. Nem fontos. –fordította el a fejét. Nagyon kíváncsivá tett.

- Na, mond! Ha nem mondod bajba vagy.

- Semmi tényleg. na de nézd, már mindjárt itt vagyunk. – próbálta váltani a témát.

- Akkor is kiszedem belőled.

- De nem ma! – motyogta.

Odaértünk a lépcsőház elé. Minji átölelt majd szaladt is fel a lépcsőkön.

- Hát gyorsan faképnél hagyott. –motyogtam majd elindultam haza.

Újra előjött az érzés hogy valaki a nyomomban van. De nem tévedett a megérzésem. Egy hang szólalt meg a hátam mögül. Nem volt más, mint az új lány.

- Jihoo! – puszilta meg az arcom. Csodálkozva pillantottam vigyorgó arcára. – Épp erre jártam. Még nem ismerem a várost nincs kedved körbevezetni?

- Szívesen lenne – kamuztam. – de már elég késő lejár és sok dolgom van.

- Rendben akkor máskor. És esetleg nem baj, hogyha most veled tartok? Gondolom, haza készülsz, elkísérlek, ha szeretnéd. – ajánlkozott.

- Nekem mindegy. – vontam vállat unottan. Valahogy meg kell oldanom hogy ne legyenek félreértések. – Kérdezhetek valamit?

 - Persze bármit.

- Tudod, te-te- tetszel. – dadogott. – ő mármint nagyon kedvellek. - Na, ettől féltem. Úgy láttam a legjobbnak, ha közlöm vele az igazságot.

- Nem akarlak elszomorítani, de nekem már más, tetszik. – motyogtam halkan… szavaim hallatán pedig lehajtotta a fejét…

- És ha nem lenne ő, akkor összejönnél velem? – Most vágjam a képébe, hogy nem bírom az ilyen lányokat? Nem azt mégse lehet.

- Hát… nem tudom... – Hogy ne érezze rosszul magát befejeztem neki kedvezően a mondatom. – esetleg.

- De miért pont Minji tetszik? Nincs benne semmi különleges egy sima lány. Ahogy elnéztem nem valami okos. A kinézete sem valami nagy dolog. Engem már kértek fel modellkedni is nem lenne jobb egy olyannal járni amilyen én?

- Ne merj ilyet mondani róla. – emeltem fel a hangom. – Ő igen is különleges és nem az számít, hogy modell vagy sem szerintem gyönyörű és ne te mond nekem, hogy mit csináljak! – Nem akartam kiabálni, de ne beszéljen badarságokat!

- Jó értem én ne kapd fel a vizet! De akkor legalább tudom, hogy Minji az, aki miatt nem lehetek a tied.

- Dehogy! Nincs köztünk semmi. Semmi köze hozzám. – hadartam. – De szerintem jobb, ha nem itt tárgyaljuk meg már fél város alszik és nekem még meg kell csinálnom a leckét. – hagytam faképnél. Mégis miket gondol ez a csitri?  „Jobb, ha elfelejtem az előbbieket, inkább koncentráljunk a házira.” Motyogtam majd beérve a szobába nekiestem a tanulásnak. Mikor végeztem lefürödtem vacsoráztam majd aludni mentem…

Kyung szemszög:

Amikor Kyung elköszönt a többiektől…

Mielőtt hazamentem beugrottam a le rakatba venni valami nasit. Nagy sor volt, elég sokára tudtam kiszabadulni a boltból. Elég késő volt és ilyenkor ritkábban járnak a buszok szóval úgy döntöttem, hogy gyalogolok. Nagy meglepetésemre Jiho ordibálását hallottam a közelben.

- Ne merj ilyet mondani róla. – idegesnek tűnt. – Ő igen is különleges és nem az számít, hogy modell vagy sem szerintem gyönyörű és ne te mond nekem, hogy mit csináljak!

Ki húzhatta fel ennyire? Sose szokott kiabálni. Bár valamiért olyan érzésem volt, hogy Minji miatt ideges. Lehet az orra alá dörgölték, hogy szereti, és ezt nem szívesen hallgatja mástól.  Többet nem hallottam inkább úgy döntöttem majd holnap kifaggatom Jihot. Ekkor SooJin haladt el mellettem pufogva.  

- Szia! Mi a baj? – érdeklődtem.

- J- Jiho kiabált velem. – kezdett el zokogni. – Bevallottam neki hogy szeretem és erre ordibált. Miért velem ilyen?

- Nyugodj meg nincsen, semmi gond majd holnap a suliban megbeszélitek most jobb, ha haza mész kezd hűvösebb lenni. – Próbáltam kedves lenni és vigasztalni, de gyanús volt nekem valami.

Szótlanul ballagtunk a pislákoló lámpa fénye alatt egymás mellett amikor SooJin megtörte a csendet.

- Kyung hogy érjem el, hogy Jiho engem szeressen? – Rám tapasztotta barna szempárját és várta a válaszom.

- Azt nem mi döntjük el, hogy a másik kit szeressen. De mondjuk, azt tudom, hogy mindig is utálta, ha nyomultak rá. Bocsi csak ennyit tudok segíteni.

- Nekem ez is elég volt. Eszembe jutott valami jó. Most megyek, holnap találkozunk, szia.

Faképnél hagyott… De kedves. Elindultam haza…

Zico szemszög: Másnap…

Az éjjel jót aludtam és kicsivel korábban keltem. Szép napsütéses meleg idő volt. Eldöntöttem, hogy biciklivel megyek ma iskolába és elviszem Minjit gitárra és a városban biciklizni. Ma van az a nap, amikor elmondom neki. Most nem torpanok meg. Erős leszek. Csak SooJin miatt aggódtam. Remélem a tegnapi dolgok miatt nem fog nagy port kavarni. Eltekertem a suliba majd a tárolóba lezártam a kerékpárom és felballagtam az osztályba. Kyung és Minji még nem jött meg de az új lány már benn volt.

- Jó reggelt! – biccentettem a fejem.

- Neked is. Tudod a tegnapi…

- Szerintem mindkettőnknek jobb ha a suliba nem beszélünk erről. – bólintott egyet majd felálltam és az osztály ajtaján kitekintve figyeltem mikor érkezik meg Pufi. Mikor megérkezett nekem rontott.

- Jiho,jiho! – pattogott. – Lesz Bigbang turné és a közeli csarnokban is koncerteznek.

- Ez nagyszerű muszáj lesz elmennünk. Mikor lesz? A jegyek már kaphatóak? – rohamoztam meg kérdéseimmel.

- Két hét múlva. Mától árulják. Suli után elmegyek a jegyekért. – magyarázott.

- Elviszlek, úgy is biciklivel vagyok.

- Tényleg? Az nagyon jó lenne köszönöm. – vigyorodott el.

- Akkor órák után a suli előtt találkozunk bár addig még úgy is beszélünk.

A kis csevegés után nem sokkal Kyung is megjött és elhívott félre magával.

- Haver, vágod, hogy megríkattad az új csajt? - csodálkoztam. Tegnap nem sírt… legalább is előttem.

- Komolyan? Mert miért?

- Állítólag azt mondta, hogy szeret te pedig erre leordibáltad a fejét. –Mesélte Kyung. Ekkora egy kavarógép lenne?

- Ez hülyeség tegnap utánam jött mikor Mimitől jöttem visszafele és elkezdett jönni velem és mindenféléket mondott. – Kyung figyelmesen hallgatta közben a beszédem. – Azt mondta kedvel az én reakcióm pedig az volt, hogy közöltem vele hogy tetszik valami. Nem tudom milyen módon, de megtudta, hogy Minji tetszik és úgy beszélt róla, hogy teljesen felhúzta az agyam.

- Szóval ő csak felfújta a dolgokat. Gondoltam én hogy te nem ordibálsz csak úgy.

- És mikor mondta ezeket neked? – érdeklődtem.

- Tegnap leugrottam a boltba és hallottam, hogy ordibálsz. Nem sokra rá pedig SooJin jött velem szembe dühösen. Ekkor mondta ezeket. Meg megkérdezte hogyan szerethetnél belé.

- Micsoda egy…. áh mindegy. – legyintettem majd bementem a terembe. 

Minji szemszög:

SooJin

Mikor Kyung megjött komolynak tűnt, és elhívta Jihot beszélgetni. Nem szoktak mögöttem megbeszélni dolgokat. De ők tudják, ha nem tartozik rám, akkor nem tartozik rám. A tanszereim pakolgatásával voltam elfoglalva mikor oda jött hozzám az új lány.

- Következő szünetben beszélhetnénk? – flegma volt.

- Igen. – válaszoltam kedvesen. – Ha szeretnéd most is.

- Már mindjárt becsöngetnek. Inkább készülj fel… - sarkon fordult és leült.

Még is mire készüljek fel? Ekkor a fiúk visszaértek.

- Valami gond van? – érdeklődtem Kyungtól. Elmosolyodott és válaszolt.

- Nem dehogy. Csak valamit félreértettem és meg kellett kérdeznem.

Bólintottam és jött a tanár. Az unalmas óra, lassan de biztosan véget ért. Ekkor SooJin felpattant és elindult kifele. Az ajtóban megállt majd felém fordult.

- Gyere! – sziszegte. Követtem majd a lány vécéig meg sem állt. Az iskola emeletein két női mosdó van, a folyosókon az egyik elöl a másik pedig hátul. Mi a kevésbé használt hátsóba mentünk, ami eléggé le van pukkanva.

- Miért jöttünk ide? – értetlenkedtem.

- Na, akkor sorolom . Kezdjük ott hogy te most mégis kinek képzeled magad? – emelte fel a hangját majd az egyenruhám gallérját megragadta. – Miattad nem lehetek együtt Jihoval. Pedig szeretjük egymást.

- És ehhez nekem mi közöm? – nyöszörögtem, míg ő még mindig a galléromat szorította és folytatta a kiosztást. 

- Hogy mi közöd? Még kérdezed? Miattad szenved. Tegnap mikor hazamentél mondta, hogy összejönnél velem, ha te nem állnál az útjába. Egyfolytában a nyakában lógsz. Idegesítő kis csitri vagy. -  A szavai úgy értek mind sok-sok kés. Én nem akartam Jihonak ártani. Így is a sírás keringetett, de nem hagyta abba jobb kezével behúzott egyet, amitől a földre estem. Még elköszönés képp egy pofont is adott . A karkötője megsebesítette az arcom és a seb elkezdett vérezni. – Ha most még békén hagyod, akkor talán nem fog annyira szomorú lenni, mint ahogy tegnap láttam. Remélem megértetted mit mondtam és nem okozol neki több fájdalmat. – Ezzel befejezte mondandóját és kiviharzott. Egy órán keresztül zokogtam a csap melletti kis sarokban. Legszívesebben véget vetettem volna mindennek. Mindig is Jiho segítségére akartam lenni, de hogy kiderült, hogy csak hátráltatom… rettenetes. A második órától kezdve egyre se mentem be. Megpróbáltam egy olyan helyet keresni ahol senki nem talál rám…

Zico szemszög:

Hirtelen eső felhők gyűltek a nem rég még napsütéses égre. Az első szünet után eltűnt Minji és egyik órán se volt utána.  Megkérdeztem az osztályfőnököt nem e tud valamit, de nem mentem vele sokra. Minden szünetben átjártam az iskolát őt keresve. Megkértem Mint hogy nézzen körül a lány öltözőkben és wc-kben is. Felhívtam, de akkor vettem észre, hogy minden cuccát a teremben hagyta .Szó szerint mindene ott hevert a padján.Felkaptam a pulcsiját és a kajáját és elindultam tovább keresni. Ezúttal az iskola kívüli részét majd ha ott nem találom akkor a várost kutatom át. Kint szakadt az eső és az esernyője is a padjánál lógott. Elkezdem aggódni az utolsó órát már ellógtam, hogy fel tudjam keresni. Remélem, semmi butaságot nem csinál. Rohantam le az iskola lépcsőin a biciklim felé. Mindenképp meg kell őt találnom…  

Folytatás hamarosan...