Bye bye friends? 7.rész 2/2

Bye bye friends?

7.rész 2/2 Félreértések és a vallomás

Minji szemszög: 

Reggel nehezen keltem fel, mert a tegnapi nap igen lefárasztott. Nagy nehezen kikúsztam a puha ágy fogságából és készülődni kezdtem. Bekészítettem Kyung pulcsiját, amit még alvás előtt kimostam, hogy ma már vissza is tudjon kerülni hozzá. Felvettem az egyenruhám majd a gyors fogmosás után megindultam az iskolába. Már be voltam sózva alig vártam, hogy este találkozzak Jihoval. Ma Min nem várt az ajtó előtt, mert volt 0. órája is és ilyenkor egyedül szoktam menni. Az iskola kapuja előtt megpillantottam Kyungot majd gyors léptekkel odaballagtam hozzá.

- Jó reggelt. – öleltem meg jókedvűen.

- Szia! Jössz ám nekem egy magyarázattal. – vigyorodott el, amire én csak értetlenül néztem.

- Ki fejtenéd? – döntöttem el a fejem.

- Hát ő mondjuk az éjszaka közepén te mi a francot csináltál Jihoval ? – nézett rám kíváncsi szemekkel

- Elmesélem, de azért nem ott ahol a falnak is füle van. – jelentettem ki halkan. Bólintott egyet majd egy kevésbé forgalmas folyosón elkezdtem a mondandóm.

Egészen a megtámadásomtól anyu hazaéréséig. Meg még az után is keveset. Miközben jártattam a számat ő csak figyelt és némely részeknél kikerekedtek szemei. A becsengetés előtt még éppen végeztem a mondandómmal majd bementünk az osztályba. Az órák gyorsan teltek miközben azon gondolkodtam, hogy Jiho vajon most mit csinálhat. Ma is írtam neki vázlatot, és a matek füzet alsó sarkába még kis betűkkel egy mondatot is bevéstem. „ Never give up!”^{(soha ne add fel!)}

Zico szemszög:

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból majd az utolsó vizsgálat után nem sokkal megjött anyu. Nem volt épp jó kedvében. Gondolom a nővérek mindent elmondtak tegnapról. Összeszedtük a cuccaimat majd elhagytuk a kórházat. Csak három napot voltam benn, de ez a kis idő is elég volt arra, hogy utáljam azt a helyet. Utálni már megint ez a szó elegem volt. A sok idegeskedés és alvás hiány miatt befájdult a fejem. Miután beszálltunk az autóba anya felém fordult és mondani kezdte:

- Drágám, mi a baj? Te nem szoktál így viselkedni. Látom, hogy bánt valami. Nekem elmondhatod. – simított végig a hajamon.

- Semmi. – csóváltam a fejem – Induljunk.

A háttérben a rádió ment. Épp a Big Bang új száma. A tegnapi poszter jutott az eszembe és lekapcsoltam a rádiót.

- Neked nem a BigBang a kedvenc bandád? – kérdezte csodálkozva.

- Már nem. – közöltem flegmán.

- Gyanús vagy te nekem. – húzta össze szemeit, de inkább békén hagyott. Ezt szeretem benne mindig tudja mit kell tennie anélkül hogy mondanám. Többet nem is beszéltünk,legalább ő nem húzta az agyam. Miután hazaértünk megírtam a leckét és megtanultam a vázlatok alapján az anyagot. A tanulásom egy telefon csörgés zavarta meg. Ránéztem a kijelzőre majd mikor megláttam, hogy Minji van kinyomtam majd félredobtam a telefont.

- Ha utálsz, viselkedj is úgy - motyogtam magamban.

Nem sokra rá megint kerestek mobilon ám ezúttal Kyung hívott.

- Haver fél órája várunk már a pizzázó előtt mikor jössz már? – szólt bele egyből.

- Nem megyek. – vágtam rá egy hangúan.

- Ne hülyéskedj és miért is nem? Mindjárt itt a meghallgatás muszáj egyeztetnünk pár dolgot.

- Na, jó de remélem Minji nincs ott.

- De itt van. Úgy beszéltük, meg hogy ma hárman elmegyünk pizzázni, de te elég fura vagy.    Történt valami? – kérdezte. Ekkor esett le, hogy Kyung nem tud arról, hogy Minji csak megjátssza, a barátot ebben az esetben lebuktatom, hogy milyen is valójában.

- Tudod, mit megyek, várjatok, meg mindjárt ott vagyok. – hadartam majd letettem.

Felkaptam a dzsekim és loholtam is a megbeszélt helyre. Addigra már a felgyülemlett fájdalom egy része düh lett. A pizzázó nem volt messze a lakásomtól ezért pár perc alatt odaértem.

- Hali! – köszöntem nem valami kedves hangnemben. Majd lepacsiztam Kyungal. Minji pedig átölelt mikor én ellöktem magamtól. – Te mégis mi a francot csinálsz? – néztem rá ingerülten.

Mindketten le voltak döbbenve és nem értették a viselkedésemet. Kis csend után habogni kezdett:

- Én s- sajnálom, nem tudom mi az, ami miatt felhúztad magad, de nyugodj meg. – mondta lágy hangon. Csak megvontam a vállam majd beléptünk az ajtón és helyet foglaltunk egy eldugottabb asztalnál.

- Én szalámisat eszek gomba nélkül. - jelentette ki Kyung miközben a menüt bogarázta. – és mellé fantát iszok. Ti mit kértek?

- Én is veled tartok a szalámissal csak én kólával kérem. – szólalt meg Minji félénken.

- Nekem is jöhet.

- Rendben akkor leadom a rendelést. – viharzott el hyung.

Minji csak csendben ült és várt.

-  Igen szótlan vagy. – törtem meg a csendet. 

- Csak azért mert ma olyan fura vagy és idegesnek tűnsz. Nem szeretnélek felhúzni. – motyogta.

- Csak hogy tudd, miattad vagyok ideges, ha nem lennél kétszínű hisztérika, aki eljátssza a jó barátot akkor még jó kedvem is lehetne, de hála neked nincs. – mondtam gúnyosan.

Lehajtotta a fejét olyannyira, hogy a hosszú haja arcába hullott. Majd halkan megszólalt:

- Ha tényleg ezt gondolod? – állt fel – rendben akkor jobb kedvre derítelek. – remegő hangja volt már a sírás szélén állt majd, karjával eltakarta szemeit és kirohant. Annyira elvakított az, hogy miket mondott tegnap hogy nem érdekelt. Arra gondoltam, hogy nekem hogy fájt. Fél perc sem kellett amíg Kyung visszaért.

- A pizza fél óra múlva lesz kész. Hol van Minji? – nézett rám kíváncsian.

- Nem tudom, de nem is érdekel. Felkapta a vizet és kiviharzott. – regéltem.

- És miért nem mentél utána? Egyáltalán amikor jöttél , miért nem ölelted meg és miért voltál vele olyan ellenséges? – rohamozott meg kérdésekkel.

- Mert megérdemelte. Olyat mondott a hátam mögött, amiről kiderült, hogy egy kétszínű fruska.

- Mit mondott?

- Hogy egy idióta vagyok, és hogy utál.

- Véletlen ezt nem akkor hallottad, amikor mentél haza Minjitől ?

- De talán elmondta? Akkor miért csodálkozol a reakciómon? – erre csak nevetni kezdett – M-mi olyan vicces?

- Azon hogy te teljesen félreértetted, amit mondott . Mindent elmesélt az estéről tudok arról, hogy megtámadták,és hogy kisurrantál a kórházból csak azért hogy segíts neki meg tudok arról is hogy nála voltál egy keveset. –hadarta.

- Na ne ! – döbbentem le.

- És amikor kimentél az ajtón nem sokra rá megjött Minji anyja . Megkérdezte, hogy mit csinált és elmondta, hogy neked írt az iskolában vázlatot és délután meglátogatott. Az édesanyja azt feltételezte, hogy beléd szeretett és hogy jártok. Erre kiborult, majd ezeket mondta:

 „ Érts már meg! Igen bírom azt az idióta Jihot. De utálom, egyszerűen gyűlölöm, ha kombinálsz. Ő csak a haverom. Szeretnék neki segíteni a céljai elérésében. És ha netán igazad van és érzek, valamit iránta nem változtatna semmit. Ő egy idol lesz, mert tudom, hogy sikerül neki. És egy sztárnak nincs ideje egy barátnőre. Ha pedig van, akkor inkább egy gyönyörű modellre fáj a foga, mint egy olyanra, mint én.” –teljesen eltátottam a szám miközben Kyung szövegelését hallgattam. Ha ez igaz, akkor én egy hatalmas tahó vagyok.

- Bocs Kyung azonnal utána kell mennem. Ha megjön, a pizza szólj.– meg se vártam, hogy szóljon bármit is már is keresésbe kezdtem megnéztem a közeli sikátorokat majd a legközelebbi parkot.

Kis keresés után megpillantottam, ahogy a padon gubbasztva ül, ahogy gyönyörű orcáján könnycseppek futnak végig. A szívem szakadt meg, de nem tudtam mit mondjak. Összeszedtem a bátorságom majd odamentem.

- Sajnálom. – ültem le mellé majd lehajtottam a fejem. – Nem akartalak megbántani.

- Már megtörtént most jobb, ha elmész. – mondta majd elfordította fejét, hogy eltakarja az arcát.

Minji szemszög: 

Mikor felhívtam Jihot nem vette fel, majd mikor meg akartam ölelni úgy viselkedett, mint ha kicserélték volna. Nagyon rosszul esett, de elviseltem. De amikor kétszínűnek nevezett azzal nagyon összetört. Mit tettem, hogy ennyire megutáljon? És amikor beleszerettem akkor jön egy ilyen fordulat. Mikor kiviharoztam arra gondoltam, hogy a legjobb most kisírni a fájdalmat ott ahol senki se lát. Az üres park tűnt a legjobb megoldásnak. Nem szerettem más előtt bőgni, mert nem akarom, hogy azt gondolják, hogy gyenge vagyok. Kis idő után leült mellém valaki.

-  Sajnálom. – Szólalt meg az ismerős hang. - Nem akartalak megbántani.

- Már megtörtént most jobb, ha elmész. - Fordítottam el a fejem és próbáltam visszatartani a könnyeim.

- Ez egy félreértés volt. Azért viselkedtem, úgy mert hallottam egy kis részletet te és anyud beszélgetéséből.  – magyarázta, de én csak ültem némán. – Azt mondtad, hogy „Azt az idióta Jihot. De utálom, gyűlölöm… és a többi részt már nem hallottam és annyira rosszul esett, hogy még a nővéreknél is lebuktattam magam. Teljesen magam alatt voltam, mert azt gondoltam, hogy őszintén kedveljük egymást sőt… De utólag tudom, hogy én voltam a hibás, mert tudom jól, hogy te nem mondanál ilyet.

- És azt tudod, hogy mit mondtam valójában? – mondtam neki alig hallhatón és még mindig elfordultam tőle.

- Igen! Kyung elmondta az előbb. Nézz, rám ne fordítsd el a fejed.

Lassú mozdulatokkal felé hajtottam a fejem. Egy szomorú bűnbánó Jiho került a szemem elé. Szemei karikásak voltak és meggyötörtnek látszott.

- Tudod, amikor tegnap rappet akartam írni csak ez az egyetlen mondat jutott az eszembe. Most már tudom miért.Nem szeretem, ha nem láthatom a szép szemeid.

- Ne bókolj, mert elpirulok – mosolyodtam el.

- Na, akkor inkább elhalmozlak, bókkal had legyél rák vörös –kuncogott.

- Haj jaj, kezdek félni. – viccelődtem.

- Minji? – szólt halkan.

- Igen?

- Tudod v-van v-valami – dadogta majd nyelt egy nagyot. – Van valami, amit tudnod kell. – Csak néztem értetlenül majd átölelt. majd a fülembe súgta. – Minji én, szeretlek. – felé fordultam majd átfontam a karjaim a derekán.

- Én is – közöltem. Majd kicsit eltoltam magamtól hogy a szemébe tudjak nézni. – De ahogy viselkedtél azt nem. Nagyon megbántottál… de mégis valami miatt nem tudok rád komolyan haragudni. – Miközben elvesztünk egymás szemeiben ajkaink között csak pár centi távolság lehetett. A szívem hangosan vert. Közelebb hajoltunk egymáshoz. Minden rosszkedvem és fájdalmam elszállt mikor kimondta Jiho azt az egy szócskát. Már majdnem összeértek az ajkaink. Az első csókom elcsattant VOLNA, ha meg nem csörren a telefon. Hirtelen elkaptam a fejem és felvettem a rezgő készülékem.

- Kyung az. – jelentettem ki miközben a fülemhez emeltem a mobilt. – Szia!

- Én megölöm. – mormogta mellettem Jiho.

- Szia! Ott van…?

- Igen – vágtam közbe, így nem tudta befejezni a mondatát.

- Remélem nem zavartam meg semmit, de megjöttek a pizzák. – miközben hallgattam Jiho kivette a kezemből a telefont.

- Szia hyung nem baj, ha nem megyünk? Majd bepótoljuk.

- Hát szívesen benne lennék csak az a baj, hogy csak annyi pénz van nálam, hogy 2 pizzát tudok csak kifizetni. És amúgy se tudnék mit csinálni egyedül ezekkel. Rengeteg.  

- Jó akkor megyünk. – sóhajtotta, majd lerakta a készüléket és a kezembe nyomta.

Felálltunk és ő előre ment, én pedig követtem. Majd pár lépés után hátrafordult.

- Zavar, hogy nem látlak, nem jönnél inkább mellettem?

- Jiho komolyan gondoltad azt, hogy szeretsz? – figyelmen kívül hagyva kérdését néztem kíváncsian.

- Igen. Szoktak egyáltalán ilyennek viccelni? Na de szerintem siessünk Kyung vár…

Remélem tetszett a fejezet továbbra is várom a véleményeket . ^^